Posted on

Az Istentől származó békesség

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
‭‭János‬ ‭14:27

Ha már egy ideje tanulmányozod a Bibliát, bizonyosan észrevetted, hogy Isten gyakran hasonlatokban és kontrasztokban fejezi ki Saját nézőpontját. Például, gyakran állítja szembe a szegényeket a gazdagokkal, a bölcseket az ostobákkal, a világosságot a sötétséggel, és hogy hűek maradjunk témánkhoz, az Istentől származó bölcsességet a világ által felkínálttal. Jézus azt mondta, „az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja, …” (János 14:27).

Egyértelműen, a Mester azt akarta ezzel mondani, hogy az a békesség, amelyet Ő ad követőinek, egészen más, mint az a béke(sség), amely a világban található. Amikor Jézus a „világról” beszélt, a bennünket körülvevő társadalomra és kultúrára utalt.

Hajókáztál már tengeren viharos időben? Jómagam már többször is megtapasztaltam a viharos tengert, és köszönöm, többet nem kérek belőle. A szél hatban, kilencven, de akár százötven kilóméter per órás sebességgel is végigsöpörhet a víz felszínén, és teljes erejével fújja rád az esőt, miközben mennydörgés, villámlás és koromsötétség vesz körül. A hullámok hatalmasra nőnek, hat, kilenc, sőt, esetenként tizenöt méter magasan tornyosulnak. Egy ilyen vihar közepén a hajód kis játékcsónakocskának tűnik, és a legénység bizony könnyen reménytelen helyzetbe kerül. Mindeközben, a vízfelszín alatt, csupán harminc méter mélyen, nyoma sincs a viharnak. Odalent minden csendes, egy hang sem hallatszik. Nincs vihar, nincs pánik, egyetlen rezzenést sem érzel a fent dúló viharból.

Ez a döbbenetes jelenség Isten békességét tükrözi számomra, és egy pindurka betekintést ad abba a békességbe, amelyet Jézus ígért tanítványainak. Jézust elmondta nekik, hogy mivel Őt követik, a világ sok bajt okoz majd nekik, sőt, azt állította, hogy egyesek közülük üldöztetést szenvednek majd az Ő nevéért. Mindezek után tette azt az ígéretet, hogy Ő soha nem hagyja magukra azokat, akik Őt követik, tehát az Ő állandó jelenlétének velejárója lesz a valódi békesség.

Amikor félelem, idegeskedés és különféle problémák tornyosulnak feletted, keresd Isten békességének alábbi jeleit:

  • A körülmények nem befolyásolják. Az életünkben a békesség gyakran pont a próbák és nehézségek közepette válik láthatóvá és érezhetővé. A megtapasztalás nehézségétől függetlenül tudhatod, hogy Isten a te békességed. Bízz Őbenne teljes erőddel!
  • Meghaladja az emberi értelmet. Isten békessége nem mindig logikus vagy kézzel fogható, viszont működik és rendelkezésünkre áll, magasabban az emberi értelemnél.
  • Elérhető minden Jézus-követő számára. Isten békessége elérhető minden olyan személy számára, aki, elfordulva bűneitől, Jézus Krisztust megváltójaként követi, és engedelmességben törekszik Istent félő életet élni, alárendelve magát Isten Beszédének és a Szentlélek vezetésének.
  • Egy folyamatos kapcsolatot, „Krisztusban maradást” jelent. Az élet legnehezebb próbáiban is mindig ott van a Szentlélek, készen állva arra, hogy segítségünkre siessen. Békesség – őszinte, igaz, mély, Isten-adta békesség – lehet a te életed minden egyes napjának „normális” légköre is, hogy aztán abban járj-kelj minden dolgodban.

Miközben szépen éled tovább hétköznapjaidat, hidd el és bízz is abban, hogy Isten „szíve vágya” az, hogy folyamatosan érezd és átéld az Ő békességét – azt a békességet, amelyben ott rejlik az öröm és a tudat, hogy életedet céllal éled, s annak minden területe igenis fontos.

Posted on

Mindennemű békesség alapja

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
‭‭2Thesszalonika‬ ‭3:16‬

Nemrégiben történt, hogy egy konferencián megtartott előadásom előtt egyik munkatársammal ebédeltem. A fiatal pincérnő éppen ellenőrizte, hogy az asztalunknál minden rendben van-e, amikor feltettem neki egy váratlan kérdést: „Ha Isten teljesítené bármilyen kérésedet, mi lenne az az egy dolog, amit kérnél Tőle?”

Gondolkodás nélkül rávágta, „Békességet kérnék Tőle.”

Egy könnycsepp gurult le arcán, amint elmesélte, hogy szeretett nagymamája csupán pár nappal korábban hunyt el.

Történetéből nyilvánvaló lett előttünk, hogy családjában senki nem hitt Istenben, s ez őrá is igaz volt, bár ez igazából nem Krisztus tudatos elutasítása volt részéről. Érezte, hogy legbelül egyfajta mély nyugtalanság járja át, de fogalma sem volt arról, miként tudná lecsendesíteni és helyrerakni ezt a belső zűrzavart, és azt sem értette soha, honnan jönnek ezek az érzések. Mint a legtöbb ember, ő is napról napra élte az életét, és nem igazán volt végső célja vagy értelme az életének.

Ez a fiatal hölgy pont olyan, mint társadalmunk többsége: Sodródunk az árral, a megélhetésért dolgozunk, megoldásokat keresünk reménytelennek tűnő helyzetekre, s az egésznek végsősoron szinte semmi értelme.

Az esetek többségében nincs megfelelő válasz az ember nagy kérdéseire, legfőképpen a belső űr és hiányérzet dilemmája, valamint a békesség hiánya zaklat fel minket. Ennek következtében pedig úgy tűnik, nem is létezik megfelelő válasz arra, miért küszködjön az ember tovább, minek szenvedjünk az élet sorozatos megpróbáltatásainak terhe alatt?

A bennünket kiszolgáló fiatal pincérnő ezt a saját szavaival úgy összegezte, „Békességre van szükségem.” Mások talán azt mondanák, „Magányos vagyok”, vagy „Ha a házastársam igazán szeretne, akkor végre boldog lennék” és hasonlók. Különböző variációkban ugyan, mégis ugyanazt a dalt fújja mindenki: „Valami nem stimmel, boldogtalan vagyok. Nyugtalan vagyok. Nincs békességem. Valami baj van velem?”

A világias társadalmunk által közvetített üzeneteknek áldozatul eső emberek mind megtapasztalják ezt az űrt és hiányt, de nem veszik észre, hogy ‘Isten-hiányban’ szenvednek. Kultúránk, a mai társadalom állandóan olyan kijelentésekkel bombáz minket, mint pl. „Ha csak egy picit vékonyabb lennél, divatosabban öltöznél, egy Mercédeszt vezetnél, a város gazdagabb negyedében élnél, egy kicsivel többet keresnél …”, és még sorolhatnánk. Valahogy ezen nagyratartott és felmagasztalt megoldások egyike sem szolgál hosszútávú, végleges és kielégítő válasszal az ember legmélyebb vágyódásaira.

A fiatal pincérnőnek igaza volt, mert valóban, az emberiség legnagyobb hányadában ott bújkál az a nyugtalanító érzés, hogy ennyi nem elég, többre van szükségünk, és hogy hiányzik az a mindent átfogó és felölelő dolog, a békesség.

Így, hat évtizednyi lelkészi munka után elmondhatom, hogy amíg meg nem békélsz Istennel, nem fogsz valódi békességre találni sehol.

https://www.bible.com/reading-plans/13452/day/1?segment=0, fotó: pinterest

Posted on

Békességben élni másokkal

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. / Róma 12:18/

Nagy kihívás, és mindannyiunkat érint, napi szinten. Hogyan élhetünk békességben másokkal, vagy állíthatjuk helyre a békességet, amikor állandó konfliktusaink vannak?

A helyzet az, hogy Isten akarata az, hogy az Ő gyermekei békességben éljenek embertársaikkal. Azt is tudja, persze, hogy ez nem mindig megy nekünk simán. A konfliktusok elkerülhetetlenek, és esetenként nem rendezhetők olyan könnyen. Sőt, lesznek olyan konfliktusaink, amelyek egyszerűen nem rendezhetők vagy megoldhatók. Ettől függetlenül Isten elvárja, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a békés együttélésért, vagy egymás mellett élésért.

Krisztus követőiként pontosan tudjuk, hogy amikor nem engedjük Istennek, hogy életünket Ő vezesse, bizony mi magunk is pont olyan utálatosan és visszataszítóan tudunk viselkedni, mint a hitetlenek. A megváltás nem fog senkit automatikusan visszatartani a gonosz, irigykedő, gyűlölködő vagy haraggal telt viselkedéstől. Csak amikor a Szentlelket kérjük, hogy vezessen minket, munkálkodjon bennünk és általunk, amikor alárendeljük testi természetünket az Ő Isteni természetének, s amikor szívünk vágya Őt képviselni minden földi kapcsolatunkban, válik lehetségessé az, hogy felülkerekedve büszkeségünkön, olyan viselkedési formákat sajátítsunk el, amelyek békességet teremtenek.

Szóval, akkor miként is bánjunk a felmerülő konfliktusokkal, hogy azokban a megbékélést képviselve békességet teremthessünk?

Először is, határozd meg az adott kapcsolat értékét! Amennyiben szeretnél békességben élni egy adott személlyel, el kell döntened, „Elég értékes ez a kapcsolat számomra ahhoz, hogy mindenáron megpróbáljam megőrizni? Hajlandó vagyok bizonyos dolgokban kompromisszumot kötni annak érdekében, hogy a kapcsolat működőképes maradjon?” Teljes szívvel hiszem, hogy a kegyelemből megváltott és a Szentlélek által vezetett hívők bármelyike valódi, őszinte, békességgel telt kapcsolatra taláhat egy másik ugyanilyen hívővel, amennyiben mindkettőjük értékeli kapcsolatuk ápolását.

Másodszor, kezdd el a párbeszédet … és ne hagyd abba a beszélgetést!. Amikor két ember között folyamatos párbeszéd folyik, és mindketten hajlandóak meghallgatni egymást és megosztani szívük gondolatait, sokkal könnyebben találnak megoldást konfliktusaikra és élnek békességben egymással.

Harmadszor, légy őszinte, átlátható! Ha az embert valamilyen hátsó szándék vagy manipuláló mesterkedés vezeti, nem fog tudni békességben élni másokkal. Csak nyitott és őszinte hozzáállással fogsz tudni békés megoldásokat találni az embertársaid és közötted felmerülő konfliktusok esetén.

Végül pedig, áss le a problémáid gyökeréhez! Amikor nyitott szívvel, őszintén kommunikálsz másokkal, és hajlandó vagy leásni egy-egy konfliktus gyökeréig a probléma feltárásának érdekében, sokkal könnyebben fogsz megbirkózni egy-egy nehézséggel, és sokkal hamarabb fogtok tudni békességre jutni egymással.

Amikor te magad Isten Beszédének igazságaira alapozva a békességet keresed minden kapcsolatodban, tudhatod, hogy Isten melletted áll. Minden konfliktust, ellenállást vagy akár üldöztetést is a te örök javadra formál, s közben arra is használja ezeket, hogy segítsen neked lélekben növekedni, fejlődni, egyre inkább hitben élni, és egyre inkább kitartani minden helyzetben.

Charles F. Stanley- Finding Peace – Találj rá a békességre
Youversion – Bibliaolvasási terv
Kép: pinterest.com