Isten közel van – 3. nap: Miért engedted meg ezt, Istenem?

 

Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét… 

(1 Kir. 19:3a)

Az élet eseményeit három szűrőn szoktam átengedni:

1., Isten a szeretet.

2., Isten szeret engem.

3., Istent a szeretet motiválja

A fájdalmas és az örömteli élethelyzeteket ezen az alapon szemlélem. A fent felsorolt igazságok segítenek, hogy jóként értékeljem Isten tetteit, még akkor is, amikor a valóság egyáltalán nem tűnik kecsegtetőnek. A fenti igazságok újra és újra megalapozzák Belé vetett bizalmamat, elcsendesítik a kaotikus érzelmeimet, az össze-vissza csapongó félelmeimet elcsitítják, lenyugtatnak, amikor egyetlen egy kérdés dübörög bennem: Miért engedted meg ezt, Istenem? 
És nem mondom, hogy ez egyszerű. Mint korábban már említettem, szívszorító dolgok történtek velem az elmúlt években. Megvoltak a saját elképzeléseim az életemet illetően, beleértve azt is, hogy egy jó Isten mit és mit nem engedhet meg az életemben. 
Vallottam, hogy bízom Istenben, de a valóságban inkább a terveimben bíztam, melyekről úgy gondoltam, hogy Istennek teljesítenie kell azokat. Amikor életem aztán megrázó kanyarokat vett, és a szépen megtervezett elvárásaim romba dőltek, a lelkem megremegett. A békém tovatűnt. Minden porcikám arra vágyott, hogy elfussak, elrejtőzzek, és ne bízzak többé Istenben. 
Hasonló dolgokat élt meg Illés is, a Királyok első könyvének a 19. fejezetében leírtak szerint. Az előző fejezet elolvasását is nagyon ajánlom mindenkinek. Ez arról szól, hogy Isten miként használta Illést, hogy bebizonyítsa különleges erővel Izráel népének, hogy Ő az egyedüli igaz Isten. Lenyűgöző lehetett Illésnek megtapasztalni Isten hatalmas voltát, és jó lehetett a prófétának Isten eszközeként jelen lenni a Kármel hegyi csodánál. 
De a dolgok gyorsan változnak. Illés mély hite megremegett Jézabel királynő halálos fenyegetése miatt. I. Királyok 19:3a így szól: „Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét.” 
A két fejezetben található leírások egyben lenyűgözőek és kijózanítóak is. Lenyűgözőek, mert láthatjuk, hogy az Úr miként bizonyítja hatalmát és mindenhatóságát Izráel népének. Kijózanítóak, mert Isten megkérdőjelezhetetlen hatalma sem rendítette meg Akháb királyt és Jézabel királynőt a hitetlenségükben. Illést pedig az életét mentve látjuk menekülni. 
Miért volt kétségbe esve, és miért félt Illés? Úgy gondolom, hogy kétségbeesése ugyanott gyökerezett, mint a korábban már említett lelket remegtető tapasztalat : nem az elvárásai szerint alakultak a dolgok. Illés valószínűleg azt gondolta, hogy Akháb és Jézabel szentségtelen uralkodása megszakad Isten hatalmas megnyilvánulása után. De nem így történt, és ez a fordulat összetörte a hitét. 
Bár Illés megtapasztalta a Kármel hegyi csodát, mégis megtört az üldöztetéstől való félelemtől. Elmenekült a pusztaságba, bemutatva, azt az igazságot, hogy még egy ilyen tiszteletre méltó próféta is, mint ő, egy ember csupán, akinek a hite és az Úrhoz való ragaszkodása is meg tud remegni. 
Isten mégis kegyelmesen és szeretettel kezelte Illést, csendes hangon nevelte, és elmondta neki, mit tegyen. 
Isten nem úgy rendezte el a dolgokat, mint Illés elvárta volna, ennek ellenére Isten nem hagyta magára Illést, tovább vezette őt. Milyen érdekes, hogy épp a pusztán át kellett visszatérnie a küzdelembe! (1Kir. 19:15). Ha belegondolunk, Isten gyakran a pusztában tanítja gyermekeit, bemutatva mélyebben önmagát, mely tapasztalatok által aztán követői hite mélyül, kapcsolatuk szorosabbá válik Istennel. 
Isten ismét lehetőséget ad Illésnek, hogy szembenézzen ugyanazokkal a viszontagságokkal, melyek elől elfutott, de most már a próféta helyes hozzáállással és megerősödött hittel teszi ezt. 
Illés szembesül azzal a ténnyel, hogy Isten terve jó, annak ellenére, hogy ő valószínűleg máshogy rendezte volna a dolgokat. És ez igaz a mi életünkre is : ha Isten nem a mi terveink szerint alakítja életünk folyását, attól még nem kell aggódnunk. 
Mindezt átgondolva, hogy vonatkoztathatjuk Illés életének eseményeit a személyes életünkre? 
A helyes perspektíva létfontosságú az Istennel való bizalmi kapcsolatunkban. És ennek a megtapasztalását gyakran a pusztában kapjuk meg, épp ott, amit oly annyira szeretnénk mindannyian elkerülni. 
Talán a három szűrő, amit említettem korábban, segítenek neked is abban, hogy a méltatlan, érthetetlen, fájdalmas, már-már elhordozhatatlannak tűnő élethelyzetedet kezeld. Engedd, hogy Isten biztosíthasson arról, hogy Ő a szeretet. Ő szeret téged. Őt a szeretet motiválja. 
Atyám, Istenem! Hálás vagyok neked, mert nem vetsz meg a félelmeim miatt. Ehelyett megajándékozol egy perspektívát váltó, hazugságokat elcsitító, a figyelmemet a helyes irányba terelő Igazságoddal. Kérlek, segíts, hogy a Szavaid átitassák a lelkemet, és megerősítsenek a te szeretetedben. Segíts, hogy ez az igazság legyen a fegyverem, amikor az ellenség arról akar meggyőzni, hogy elfelejtkeztél és elfordultál tőlem. Emlékeztess kérlek arra, hogy te figyelsz rám, szeretsz engem, és biztonságban tartasz engem a kezedben és az életemre vonatkozó terveidben. Jézus nevében, Ámen 

(forrás: 5 Days to Knowing God is Close By Lysa TerKeurst
DAY 3: Why Would You Let This Happen, God?

Fotó: pinterest.com)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *