Posted on

Döntened kell

Lerombolunk „minden okoskodást és minden magaslatot, amely az Isten ismeretével szemben emelkedik, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” 2Kor 10,5

Egyik reggel iskolába indulás előtt nyolcéves kisfiam odajött hozzám, és
így szólt: „Anya, ma nem akarok aggódó lenni. Nem akarok félni attól,
hogy nem leszel itthon, mikor hazajövök az iskolából. Nem akarok félni
attól, hogy a tanító néninek nem fog tetszeni, amit itthon csináltam
környezetből. És nem akarok aggódni apáért, hogy nehogy autóbalesete
legyen. Olyan akarok lenni, mint a többi gyerek, akik sosem félnek
semmitől!”

Összeszorult a gyomrom, ahogy hallgattam, hogyan sorolja a félelmeit.
Engem is gyerekkoromtól végigkísértek az aggódó gondolatok, tudtam,
miről beszél.

De én azt hittem, az én aggodalmaim abból fakadtak, amiket átéltem
szüleim válása kapcsán. Az én aggodalmaimnak szilárd alapjuk volt. Apám
elhagyott minket mielőtt megszülettem. Két éves lettem, mire a válás
véglegessé vált.

Mióta az eszemet tudom, mindig féltem attól, hogy édesanyám is el fog
hagyni. Az elutasítástól, az elhagyástól való félelem minden
kapcsolatomat végigkísérte, legyen az barátság, szerelem, sőt még a
házasságomat is.

Menet közben elfogadtam az aggódást egyfajta fogyatékosságnak, és
tudomásul vettem, hogy hozzátartozik az életemhez. Hagytam, hogy
gondolkozási mintává váljék.

És most itt állok a kisfiammal, aki közli velem, hogy szeretne egy napig
nem aggódni! Igenis segíteni fogok neki! Szerettem volna kitépni a
félelemszálakat a gondolatai közül, és megmutatni neki, mit kezdjen
velük.

Nem tudtam elvenni a gyermekem félelmeit, de segíthettem, hogy bátran
szembeszálljon velük, és győzedelmeskedjen rajtuk. – El kell döntened,
mit kezdesz az aggodalmaiddal – mondtam neki, és megosztottam vele három
igazságot, amik segíthetnek.

1. A többi gyerek is aggódik és fél, csak nem beszél róla.
2. Az aggódás és a félelem természetes dolgok, különben Isten nem mondta
volna legalább százszor a Bibliában, hogy ne aggodalmaskodjunk, ne
féljünk.
3. De nemcsak azt mondta, hogy ne aggódjunk és ne féljünk, hanem azt is megmondta, mit tegyünk helyette!

Felolvastam neki hangosan mai alapigénket a 2Kor 10,5-öt: lerombolunk „minden
okoskodást és minden magaslatot, amely az Isten ismeretével szemben
emelkedik, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti
engedelmességre.” Zavart tekintete elárulta, hogy fogalma sincs, mit kéne tennie, ezért elmondtam közérthetőbben is:

– Figyelj, Andrew, amikor megjelenik egy aggódó gondolat a fejedben,
kapd el, mint egy baseball labdát. – Kezemet úgy formáztam, mintha benne
lenne a labda, és megkértem, nézzen rá. – Olyasmi ez, amit Jézus
mondana nekem?

Ha nem, akkor dobd a pályán kívülre!

Például, azt mondja az aggódás: – Anyukád nem lesz otthon, amikor hazaérkezel. – Jézus mondana ilyet? – kérdeztem.
– Nem, – válaszolta.
– Akkor dobd el messzire! – mutattam neki egy széles mozdulattal.

– Azt mondja az aggódás: – A tanító néninek nem fog tetszeni, amit csináltál környezetórára! Mondana ilyet Jézus?
– Nem.
– Dobd hát el azt is!

Végigsoroltuk a többi aggodalmaskodó gondolatot, és segítettem neki dönteni, mit tegyen velük.
Azután imádkoztunk, és kértük Istent, hogy minden aggódó gondolat
helyére helyezzen biztonságos, békés gondolatot, megköszöntem Neki, hogy
mindig vigyázott Andrew-ra, ezzel emlékeztettem kisfiamat, milyen jól
végzi a dolgát Isten.

Az együtt mondott Ámen után felnéztem, és jó volt látni a ragyogó
mosolyt Andrew arcán. – Köszönöm, anya! – mondta lelkesen, mint akinek
minden félelme elszállt.

Ma már 17 és 20 évesek a fiaim Sokszor előfordult, hogy szerettem volna
elvenni tőlük a félelmeiket. Kísértést éreztem, hogy megoldjam helyettük
a problémáikat, kihúzzam őket a kényes szituációkból. De megtanultam,
hogy ezzel nem segítem a hitük növekedését, sem azt, hogy megtanulják,
hogyan küzdjenek meg a nehézségekkel.

Amit tehetünk, amire a gyermekünknek szüksége van, az a jelenlétünk:
beszéljük át a küzdelmeiket, hallgassuk meg a történeteiket, imádkozzunk
értük a félelmeikről, és mondjuk el nekik, hogy Isten minket hogyan
segített a nehézségeinkben.

Uram, segíts, hogy csendben maradjak, hagyjam, hogy te legyél Isten a
gyermekem életében. Segíts a Te igazságodban járni, legyőzni saját
aggódásomat, hogy megoszthassam velük útmutatásodat, megmutathassam,
hogyan hagyatkozzanak Rád, amikor segítségért jönnek hozzám. Jézus
nevében, Ámen.

Renee Swope: You Get to Decide, Encouragement for today, 2015.06.30.; www.proverbs31.org; kép:pinterest.com; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com

Posted on

Az Istentől származó békesség

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
‭‭János‬ ‭14:27

Ha már egy ideje tanulmányozod a Bibliát, bizonyosan észrevetted, hogy Isten gyakran hasonlatokban és kontrasztokban fejezi ki Saját nézőpontját. Például, gyakran állítja szembe a szegényeket a gazdagokkal, a bölcseket az ostobákkal, a világosságot a sötétséggel, és hogy hűek maradjunk témánkhoz, az Istentől származó bölcsességet a világ által felkínálttal. Jézus azt mondta, „az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja, …” (János 14:27).

Egyértelműen, a Mester azt akarta ezzel mondani, hogy az a békesség, amelyet Ő ad követőinek, egészen más, mint az a béke(sség), amely a világban található. Amikor Jézus a „világról” beszélt, a bennünket körülvevő társadalomra és kultúrára utalt.

Hajókáztál már tengeren viharos időben? Jómagam már többször is megtapasztaltam a viharos tengert, és köszönöm, többet nem kérek belőle. A szél hatban, kilencven, de akár százötven kilóméter per órás sebességgel is végigsöpörhet a víz felszínén, és teljes erejével fújja rád az esőt, miközben mennydörgés, villámlás és koromsötétség vesz körül. A hullámok hatalmasra nőnek, hat, kilenc, sőt, esetenként tizenöt méter magasan tornyosulnak. Egy ilyen vihar közepén a hajód kis játékcsónakocskának tűnik, és a legénység bizony könnyen reménytelen helyzetbe kerül. Mindeközben, a vízfelszín alatt, csupán harminc méter mélyen, nyoma sincs a viharnak. Odalent minden csendes, egy hang sem hallatszik. Nincs vihar, nincs pánik, egyetlen rezzenést sem érzel a fent dúló viharból.

Ez a döbbenetes jelenség Isten békességét tükrözi számomra, és egy pindurka betekintést ad abba a békességbe, amelyet Jézus ígért tanítványainak. Jézust elmondta nekik, hogy mivel Őt követik, a világ sok bajt okoz majd nekik, sőt, azt állította, hogy egyesek közülük üldöztetést szenvednek majd az Ő nevéért. Mindezek után tette azt az ígéretet, hogy Ő soha nem hagyja magukra azokat, akik Őt követik, tehát az Ő állandó jelenlétének velejárója lesz a valódi békesség.

Amikor félelem, idegeskedés és különféle problémák tornyosulnak feletted, keresd Isten békességének alábbi jeleit:

  • A körülmények nem befolyásolják. Az életünkben a békesség gyakran pont a próbák és nehézségek közepette válik láthatóvá és érezhetővé. A megtapasztalás nehézségétől függetlenül tudhatod, hogy Isten a te békességed. Bízz Őbenne teljes erőddel!
  • Meghaladja az emberi értelmet. Isten békessége nem mindig logikus vagy kézzel fogható, viszont működik és rendelkezésünkre áll, magasabban az emberi értelemnél.
  • Elérhető minden Jézus-követő számára. Isten békessége elérhető minden olyan személy számára, aki, elfordulva bűneitől, Jézus Krisztust megváltójaként követi, és engedelmességben törekszik Istent félő életet élni, alárendelve magát Isten Beszédének és a Szentlélek vezetésének.
  • Egy folyamatos kapcsolatot, „Krisztusban maradást” jelent. Az élet legnehezebb próbáiban is mindig ott van a Szentlélek, készen állva arra, hogy segítségünkre siessen. Békesség – őszinte, igaz, mély, Isten-adta békesség – lehet a te életed minden egyes napjának „normális” légköre is, hogy aztán abban járj-kelj minden dolgodban.

Miközben szépen éled tovább hétköznapjaidat, hidd el és bízz is abban, hogy Isten „szíve vágya” az, hogy folyamatosan érezd és átéld az Ő békességét – azt a békességet, amelyben ott rejlik az öröm és a tudat, hogy életedet céllal éled, s annak minden területe igenis fontos.

Posted on

Mindennemű békesség alapja

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
‭‭2Thesszalonika‬ ‭3:16‬

Nemrégiben történt, hogy egy konferencián megtartott előadásom előtt egyik munkatársammal ebédeltem. A fiatal pincérnő éppen ellenőrizte, hogy az asztalunknál minden rendben van-e, amikor feltettem neki egy váratlan kérdést: „Ha Isten teljesítené bármilyen kérésedet, mi lenne az az egy dolog, amit kérnél Tőle?”

Gondolkodás nélkül rávágta, „Békességet kérnék Tőle.”

Egy könnycsepp gurult le arcán, amint elmesélte, hogy szeretett nagymamája csupán pár nappal korábban hunyt el.

Történetéből nyilvánvaló lett előttünk, hogy családjában senki nem hitt Istenben, s ez őrá is igaz volt, bár ez igazából nem Krisztus tudatos elutasítása volt részéről. Érezte, hogy legbelül egyfajta mély nyugtalanság járja át, de fogalma sem volt arról, miként tudná lecsendesíteni és helyrerakni ezt a belső zűrzavart, és azt sem értette soha, honnan jönnek ezek az érzések. Mint a legtöbb ember, ő is napról napra élte az életét, és nem igazán volt végső célja vagy értelme az életének.

Ez a fiatal hölgy pont olyan, mint társadalmunk többsége: Sodródunk az árral, a megélhetésért dolgozunk, megoldásokat keresünk reménytelennek tűnő helyzetekre, s az egésznek végsősoron szinte semmi értelme.

Az esetek többségében nincs megfelelő válasz az ember nagy kérdéseire, legfőképpen a belső űr és hiányérzet dilemmája, valamint a békesség hiánya zaklat fel minket. Ennek következtében pedig úgy tűnik, nem is létezik megfelelő válasz arra, miért küszködjön az ember tovább, minek szenvedjünk az élet sorozatos megpróbáltatásainak terhe alatt?

A bennünket kiszolgáló fiatal pincérnő ezt a saját szavaival úgy összegezte, „Békességre van szükségem.” Mások talán azt mondanák, „Magányos vagyok”, vagy „Ha a házastársam igazán szeretne, akkor végre boldog lennék” és hasonlók. Különböző variációkban ugyan, mégis ugyanazt a dalt fújja mindenki: „Valami nem stimmel, boldogtalan vagyok. Nyugtalan vagyok. Nincs békességem. Valami baj van velem?”

A világias társadalmunk által közvetített üzeneteknek áldozatul eső emberek mind megtapasztalják ezt az űrt és hiányt, de nem veszik észre, hogy ‘Isten-hiányban’ szenvednek. Kultúránk, a mai társadalom állandóan olyan kijelentésekkel bombáz minket, mint pl. „Ha csak egy picit vékonyabb lennél, divatosabban öltöznél, egy Mercédeszt vezetnél, a város gazdagabb negyedében élnél, egy kicsivel többet keresnél …”, és még sorolhatnánk. Valahogy ezen nagyratartott és felmagasztalt megoldások egyike sem szolgál hosszútávú, végleges és kielégítő válasszal az ember legmélyebb vágyódásaira.

A fiatal pincérnőnek igaza volt, mert valóban, az emberiség legnagyobb hányadában ott bújkál az a nyugtalanító érzés, hogy ennyi nem elég, többre van szükségünk, és hogy hiányzik az a mindent átfogó és felölelő dolog, a békesség.

Így, hat évtizednyi lelkészi munka után elmondhatom, hogy amíg meg nem békélsz Istennel, nem fogsz valódi békességre találni sehol.

https://www.bible.com/reading-plans/13452/day/1?segment=0, fotó: pinterest

Posted on

Ne becsüld le

„Az Úr közel van.” Fil 4,5b

Csapdában voltam, mint éjjeli lepke a befőttesüvegben. Fulladozva tekintgettem kifelé, néztem, ahogy mások álmai, reményei, örömei táncot járnak, az enyémek meg ott porosodnak a fájdalom völgyében.
Optimizmusra hajló szívem lassan éledni kezdett. De amint hangosan is elismertem csalódottságom mélységét, a szomorúság befedte a maradék pislákoló fényforrást.
Kihunyt. Kialudt. Már nincs remény.
„Nagyon sajnálom, hogy ekkorát csalódtál”, mondta a barátnőm. „Bár tudtam volna, mennyire szenvedsz. Szívesen álltam volna melletted.”
„Köszönöm. De az összetört szív ostobaság. Főleg, ha látod, mások mennyit szenvednek.” Közös barátnőnk férje nemrég hunyt el. Hónapok óta súlyos beteg volt. Eddig a szeretett ember szenvedését, most a gyászt kellett elviselnie a feleségnek. Mi ehhez képest egy szakítás? Csak fehér zaj lenne a panaszkodásom a körülöttem harsogó szomorúságszimfóniában.
Az önbizalomhiány elhallgattatott. Értéktelennek hittem magam.
Lebecsültem a fájdalmamat, attól féltem, jelentéktelennek tartják mások fontosabbnak látszó veszteségei mellett. Lebecsültem a fájdalmamat, és egyúttal lebecsültem Isten törődését a szenvedésemmel. Felajánlotta a gyógyítást, de én elfordultam Attól, aki enyhíteni akarta fájdalmamat.
Barátnőm szemében hosszú évek bölcsessége, értő irgalom fénylett.
Megfogta a kezemet, s elindultunk visszafelé. Vissza abba az időbe, amikor elvesztette két gyermekét. Valaki azt tanácsolta, tartsa kordában a fájdalmát. Hasonlítsa össze mindig mások szenvedéseivel.
Megfogta a kezemet, és elindultunk visszafelé. Abba az időbe, amikor nem elfojtottuk, hanem elismertük a fájdalmat, amikor foglalkoztunk vele, s nem hajítottuk félre egy sötét sarokba. A fájdalomról tekintetünket az Úrra vetettük, aki segített meggyógyítani a hasztalan kitárt ölelő karok és az üres bölcső fájdalmát.
Megfogta a kezem, és elindultunk előre. „Ne becsüld le a fájdalmadat. A fájdalmad igazi. A völgy, amibe kerültél, valóságos. El kell ismerned, hogy az Úr közel, el kell fogadnod a segítségét, hogy kikerülj a mélységből.”
Barátnőm engedélyt adott, hogy átéljem a veszteség fájdalmát. Más volt, mint az övé, de ugyanolyan őszinte. Csak most ébredtem rá, hogy távol tartottam magamtól a fájdalmat, kerültem, mert abszurdnak véltem. Összetört szívem biztosra vette, hogy Istennek nincs ideje ilyen apróságokkal törődni.
Barátnőm szavaiban megéreztem az igazságot. Senki nem szeret úgy, mint Ő, mint ahogy Ő akar szeretni. Senki nem tud úgy gyógyítani. Senki nem áll olyan közel, hogy felfogja könnyeinket. Minden könnycseppünk értékes Számára, egyet sem akar elveszíteni.
Kedvesem, talán itt az ideje, hogy elismerd a fájdalmadat. Hogy felfogd az Úr törődését, állandó jelenlétét melletted. Ha völgyben vagyunk, szükségünk van Istenre és a barátainkra. Lelkünk hosszú éjszakájában a csillagok számlálása is könnyebben megy, ha van mellettünk valaki. Az első fénysugár gyakran tőlük érkezik. Ha vágysz valakire, aki melletted áll, imádkozz érte. Talán ha csatlakozol egy kisközösséghez, ha elhívsz valakit kávézni, ha segítséget nyújtasz a szomszédnak, egy szép barátság fog kibontakozni.
Ne törődj azzal, mit mondanak, vagy mit gondolnak mások, a fájdalmad valódi.
Nem kerülhetjük el a szenvedés időszakait. Jönnek, de el is mennek. Ezt ne felejtsd el. A fájdalom nem arra van, hogy örökké tartson. Isten mélységes szeretettel szeret, és meg akar gyógyítani. Nincs túl nagy fájdalom, de túl kicsi sem. Gyakran csak egy megbízható ember kell, aki eszünkbe juttatja, hogy az Úr közel van. Ő meg tud gyógyítani. Le fogja csavarni a befőttesüveg kupakját, és kiereszti álmainkat, reményeinket, örömeinket. És velünk száll felfelé, ki a völgyből.

Istenem, köszönöm, hogy annyira szeretsz minket, hogy Fiad, Jézus, kereszthalálában átélted fájdalmainkat. Ő viselte a fájdalmunkat. Ő ismeri a fájdalmunkat. Ő meggyógyítja a fájdalmunkat. Köszönöm. Az Ő Nevében, Ámen.

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Samantha Reed Ne becsüld le
Encouragement for today,
2011.11.08.www.proverbs31.org
fotó:pinterest)

Posted on

Mikor elkóborolsz

„Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” Lk 15,8-10

Fuldokoltam a tengerben, amit három aprócska gyermek gondozása jelent. Komoly kihívást jelentett minden alkalom, amikor el kellett mennünk otthonról. Egyik nap is összeszedtem a bátorságomat, és elindultunk az áruházba ajándékokat vásárolni karácsonyra. Mikor a pénztárhoz értünk, kértem a gyerekeket, hogy kapaszkodjanak anya nadrágjába, amíg fizetek. Kicsi öklük nyomása jelezte, hogy ott vannak mellettem. A fizetés végeztével megfordultam, s akkor vettem észre, hogy a kétéves Ryan nincs sehol. A három gyengéd nyomás a lábamon abból adódott, hogy egyik gyermekem két kézzel kapaszkodott, a másik eggyel, miközben öccsük szó nélkül elszelelt.
Gyorsan felkaptam a gyerekeket, és beleraktam őket a hatalmas bevásárlókocsiba, a csomagot a kocsi alatti rácsra gyömöszöltem, és nekiindultam megkeresni elkóborolt kétéves gyermekemet, kétségbeesetten kiáltozva a nevét és kérdezgetve az embereket.
„Nem látta a kisfiamat? Kétéves. Barna haja van, a korához képest elég magas. Nem látta valaki?”
Egy idősebb hölgy jött oda végül: „Kedvesem, én láttam egy barnahajú kisgyereket az előbb, egy jókora dobozzal a karjában ment ki azon az ajtón.”
Pár másodperc múlva megpillantottam, tipikus kétéves járásával cipelt egy hatalmas cipősdobozt. Kicsi fiam nem csak elszökött, de még egy óriás férficipőt is elemelt a polcról.
Felkaptam a kis áruházi tolvajt, és magamhoz szorítottam.
Valami magára vonta a figyelmét, és elcsatangolt. Nem akartam belegondolni, mi történhetett volna vele, ha nem találom meg. Annyira szeretem, hogy a világ végéig eltoltam volna azt a bevásárlókocsit a nevét kiabálva, míg biztonságban a karjaimban nem tudhatom.
K.W. Osbeck írja a Káprázatos kegyelem című könyvében: „Ha valamit megtanulhatunk az Újszövetségből, az mindenekelőtt Isten szeretete, amivel az elveszett embereket keresi. Kereszténnyé válni a szó igazi értelmében azt jelenti, hogy Isten útjába helyezkedünk, hogy megtaláljon – már nem futunk kereső szeretete elől.”
Talán te is elkóboroltál Istentől. Egyik kaland követte a másikat, észre se vetted, s ott találod magad a tömegben, talán már túlságosan messze Tőle – gondolod.
Nem, sosem lehetsz túl messze.
Állj meg. Ott, ahol vagy. És hagyd, hogy ölbe kapjon.
A csomagot, amit cipelsz – zavaró érzelmeidet, tévedéseidet, olyan lépéseidet, amiket bárcsak meg se tettél volna – add át Neki. Miközben hazavezet téged, ezeket mind helyre rakja oda, ahova valók.

Uram, szeretnék az öledbe mászni. Vedd át tőlem összegyűjtött tévedéseim, bukásaim csomagját. Örülök, hogy ma végre megtaláltál. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: For When You’re Lost, Encouragement for today, 2013.10.04., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

Posted on

A csodához vezető út kihívásokkal teli

„Akkor az Úr szólt Illésnek: »Menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.« Így Illés elment Sareptába” (1Kir 17,8–10 NCV).

Időnként halálra rémülsz és sebezhető vagy? Nem tudod merre indulj, nem tudod mennyi ideig tart, nem tudod, hogy mi fog történni, ha odaérsz? Nos akkor, mi is az, amit tudsz?
Emlékezz: a csodához vezető út gyakran nyomasztó terepen halad át!
A Biblia betekintést enged ebbe A királyok első könyve 17. fejezetének 8–10 verseiben: „Akkor az Úr szólt Illésnek: »Menj a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott egy ideig! Megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad.« Így Illés elment Sareptába” (1Kir 17,8–10 NCV).
Isten utasítása azt jelentette, hogy Illésnek veszedelmes területeken keresztül több mint százhatvan kilométert kellett megtennie, ráadásul aszályos időben. Mindenki, akivel találkozott, ismerte őt, és Aháb király vérdíjat tűzött ki a fejére. Illés útja határozottan nyomasztó lehetett.
Amikor végül Illés Seratpába érkezett, találkozott egy szegény özvegyasszonnyal, aki enni adott neki. Ám a város tele volt pogányokkal, akik nem haboztak volna megölni őt. Hogyan tudta volna egy özvegyasszony megvédeni, vagy megoltalmazni őt?
A csodák nem akkor történnek, amikor rendben és kényelmesen folynak körülöttünk a dolgok, hanem akkor, amikor aggodalommal vagyunk teli.
Illés nem mondta Istennek, hogy „Nézd, Uram! Három baj is van ezzel a tervvel. Egy: rossz irányba küldesz. Kettő: gonosz városba küldesz. És három: olyanhoz küldesz, aki alkalmatlan arra, hogy megvédjen.”
Illés szó nélkül engedelmeskedett.
Isten útjai a csodához gyakran nyomasztó terepeken vezetnek keresztül, s így megtanulod, hogy tőle függsz. Ez igaz Illésre és Isten népére mindenütt a Bibliában. Például:
Amikor Mózes a rabszolgaságból az Ígéret Földjére kivezette a zsidókat, akkor át kellett kerülniük a Vörös-tenger partjának másik oldalára.
Mielőtt Dávid legyőzte Góliátot, ki kellett állnia a küzdőtérre.
Isten azt mondta Jósáfátnak, hogy akkor lesz övé a győzelem, ha a kórust állítja a hadsereg élére. Szerinted mekkora hit kellett ehhez?
A csodák soha nem a komfortzónánkban történnek. Amikor minden rendezett az életedben, akkor nincs szükséged csodára. Csodára csak akkor van szükséged, amikor magad alatt vagy.
Jelenleg olyan helyzetben vagy, amikor a dolgok kissé – anyagilag, érzelmileg, kapcsolatilag vagy talán testileg – kényelmetlenek? Lehet, hogy ideges, nyugtalan, bizonytalan vagy valami miatt? Gratulálok! Köszöntlek a csodához vezető úton!
Ezen az aggodalmakkal teli úton kövesd Illés példáját! Engedelmeskedj Istennek, és az út végén megláthatod Isten csodáját.
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
  • Mit kér Isten tőled, hogy megtégy, ami kínos, ami kényelmetlen?
  • Láttad-e már Isten csodatevő munkáját valamilyen nyomasztó helyzetben saját magad vagy valaki más életében? Hogyan mutatta meg ez az eset, hogy jobban függsz tőle?
  • Kik azok az emberek, akik bátorítani tudnának téged, ha most éppen a hit aggodalmakkal teli útján jársz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.01.28.)
forrás:https://napiremeny.blog.hu/2021/02/04/a_csodahoz_vezeto_kenyelmetlen_ut
foto:pinterest
Posted on

Isten közel van – 3. nap: Miért engedted meg ezt, Istenem?

 

Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét… 

(1 Kir. 19:3a)

Az élet eseményeit három szűrőn szoktam átengedni:

1., Isten a szeretet.

2., Isten szeret engem.

3., Istent a szeretet motiválja

A fájdalmas és az örömteli élethelyzeteket ezen az alapon szemlélem. A fent felsorolt igazságok segítenek, hogy jóként értékeljem Isten tetteit, még akkor is, amikor a valóság egyáltalán nem tűnik kecsegtetőnek. A fenti igazságok újra és újra megalapozzák Belé vetett bizalmamat, elcsendesítik a kaotikus érzelmeimet, az össze-vissza csapongó félelmeimet elcsitítják, lenyugtatnak, amikor egyetlen egy kérdés dübörög bennem: Miért engedted meg ezt, Istenem? 
És nem mondom, hogy ez egyszerű. Mint korábban már említettem, szívszorító dolgok történtek velem az elmúlt években. Megvoltak a saját elképzeléseim az életemet illetően, beleértve azt is, hogy egy jó Isten mit és mit nem engedhet meg az életemben. 
Vallottam, hogy bízom Istenben, de a valóságban inkább a terveimben bíztam, melyekről úgy gondoltam, hogy Istennek teljesítenie kell azokat. Amikor életem aztán megrázó kanyarokat vett, és a szépen megtervezett elvárásaim romba dőltek, a lelkem megremegett. A békém tovatűnt. Minden porcikám arra vágyott, hogy elfussak, elrejtőzzek, és ne bízzak többé Istenben. 
Hasonló dolgokat élt meg Illés is, a Királyok első könyvének a 19. fejezetében leírtak szerint. Az előző fejezet elolvasását is nagyon ajánlom mindenkinek. Ez arról szól, hogy Isten miként használta Illést, hogy bebizonyítsa különleges erővel Izráel népének, hogy Ő az egyedüli igaz Isten. Lenyűgöző lehetett Illésnek megtapasztalni Isten hatalmas voltát, és jó lehetett a prófétának Isten eszközeként jelen lenni a Kármel hegyi csodánál. 
De a dolgok gyorsan változnak. Illés mély hite megremegett Jézabel királynő halálos fenyegetése miatt. I. Királyok 19:3a így szól: „Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét.” 
A két fejezetben található leírások egyben lenyűgözőek és kijózanítóak is. Lenyűgözőek, mert láthatjuk, hogy az Úr miként bizonyítja hatalmát és mindenhatóságát Izráel népének. Kijózanítóak, mert Isten megkérdőjelezhetetlen hatalma sem rendítette meg Akháb királyt és Jézabel királynőt a hitetlenségükben. Illést pedig az életét mentve látjuk menekülni. 
Miért volt kétségbe esve, és miért félt Illés? Úgy gondolom, hogy kétségbeesése ugyanott gyökerezett, mint a korábban már említett lelket remegtető tapasztalat : nem az elvárásai szerint alakultak a dolgok. Illés valószínűleg azt gondolta, hogy Akháb és Jézabel szentségtelen uralkodása megszakad Isten hatalmas megnyilvánulása után. De nem így történt, és ez a fordulat összetörte a hitét. 
Bár Illés megtapasztalta a Kármel hegyi csodát, mégis megtört az üldöztetéstől való félelemtől. Elmenekült a pusztaságba, bemutatva, azt az igazságot, hogy még egy ilyen tiszteletre méltó próféta is, mint ő, egy ember csupán, akinek a hite és az Úrhoz való ragaszkodása is meg tud remegni. 
Isten mégis kegyelmesen és szeretettel kezelte Illést, csendes hangon nevelte, és elmondta neki, mit tegyen. 
Isten nem úgy rendezte el a dolgokat, mint Illés elvárta volna, ennek ellenére Isten nem hagyta magára Illést, tovább vezette őt. Milyen érdekes, hogy épp a pusztán át kellett visszatérnie a küzdelembe! (1Kir. 19:15). Ha belegondolunk, Isten gyakran a pusztában tanítja gyermekeit, bemutatva mélyebben önmagát, mely tapasztalatok által aztán követői hite mélyül, kapcsolatuk szorosabbá válik Istennel. 
Isten ismét lehetőséget ad Illésnek, hogy szembenézzen ugyanazokkal a viszontagságokkal, melyek elől elfutott, de most már a próféta helyes hozzáállással és megerősödött hittel teszi ezt. 
Illés szembesül azzal a ténnyel, hogy Isten terve jó, annak ellenére, hogy ő valószínűleg máshogy rendezte volna a dolgokat. És ez igaz a mi életünkre is : ha Isten nem a mi terveink szerint alakítja életünk folyását, attól még nem kell aggódnunk. 
Mindezt átgondolva, hogy vonatkoztathatjuk Illés életének eseményeit a személyes életünkre? 
A helyes perspektíva létfontosságú az Istennel való bizalmi kapcsolatunkban. És ennek a megtapasztalását gyakran a pusztában kapjuk meg, épp ott, amit oly annyira szeretnénk mindannyian elkerülni. 
Talán a három szűrő, amit említettem korábban, segítenek neked is abban, hogy a méltatlan, érthetetlen, fájdalmas, már-már elhordozhatatlannak tűnő élethelyzetedet kezeld. Engedd, hogy Isten biztosíthasson arról, hogy Ő a szeretet. Ő szeret téged. Őt a szeretet motiválja. 
Atyám, Istenem! Hálás vagyok neked, mert nem vetsz meg a félelmeim miatt. Ehelyett megajándékozol egy perspektívát váltó, hazugságokat elcsitító, a figyelmemet a helyes irányba terelő Igazságoddal. Kérlek, segíts, hogy a Szavaid átitassák a lelkemet, és megerősítsenek a te szeretetedben. Segíts, hogy ez az igazság legyen a fegyverem, amikor az ellenség arról akar meggyőzni, hogy elfelejtkeztél és elfordultál tőlem. Emlékeztess kérlek arra, hogy te figyelsz rám, szeretsz engem, és biztonságban tartasz engem a kezedben és az életemre vonatkozó terveidben. Jézus nevében, Ámen 

(forrás: 5 Days to Knowing God is Close By Lysa TerKeurst
DAY 3: Why Would You Let This Happen, God?

Fotó: pinterest.com)

Posted on

A csend hangja

 „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3
percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg
összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)

Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.

Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával
összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek
listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább
15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája
szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor
csodálkozunk, miért szenved a lélek…
Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az
elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb
eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét. 

A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.

Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha
igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).

A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A
fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos
nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy
frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.

Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát,
megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az
egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?

Túl zajos és túl zsúfolt az életünk. Így elfelejtjük, hogy Isten, Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.

 Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél
Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad
elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba,
előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és
újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani.
Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.

A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.

A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek
hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető
„menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival”(Zsolt 32,7).

Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk.
Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog
szabadítani.

Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a
nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy
érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket. 

Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.

Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence; Encouragement for today, 2017. 10. 23.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

Posted on

4 szokás, hogy szíved ép maradjon

 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4,23

Kijöttünk a kórház kapuján első gyermekünkkel. A babán kívül volt nálunk egy teli pelenkás zacskó, újszülöttnek való kocsiülés, új szülőknek való iránymutató könyvecske, a What to Expect When You’re Expecting (Mit várj várandósan). De örömömet beárnyékolta a rettegés: Ezek tényleg hagyják, hogy elvigyük magunkkal? Hisz fogalmunk sincs, hogy kell gyermeket nevelni!
Jártunk terhességi, szülési tanfolyamra, készen álltunk 36 órás vajúdásra is (köszönöm, Istenem, a gyógyszereket!). De sem a légzőgyakorlatok, sem az epidurális gyógyszerek nem készítettek fel arra, mit jelent anyának lenni egy életen át.
Hol az a gyorstalpaló, ami segít eligazodni a bilire szoktatás, a hisztis rohamok, az első randik, a kijárási tilalmak, az elkeserítő döntések kihívásainak elviselésére, megoldására? Azt tanították nekem, hogy a gyermeknevelés tudományát menetközben sajátítja el az ember. Azzal indulunk neki, amit már tudunk, aztán csak tanulunk és tanulunk menet közben. Ez persze sokkal könnyebb elméletben, mint gyakorlatban. A racionális megközelítés helyett anyai szívem bármelyik pillanatban kész átcsapni reményből pánikba.
Elképzelem, hogy kis kerubom majdan kitűnően leérettségizik, egyetemi szakok hada áll nyitva előtte, hogy elinduljon egy fényes karrier útján. A következő pillanatban rám tör a félelem, hátha elutasítják a társai az iskolában, hátha magatartászavaros lesz, vagy nem fog tudni rendesen tanulni, és ez szörnyű, életre szóló rossz döntésekhez vezeti.
Huhh! Kimerítő dolog a szülői szerep.
Hogyan tudjuk tehát ellátni magunkat mindennel, ami az anyasághoz szükséges? Legyünk biztosak benne, hogy Az, Aki minket mindenkinél jobban ismer, megadja, amire szükségünk van.
Az elmúlt évek hullámvasútján elsajátítottam négy fontos szokást, amik segítenek megőriznem ép, erős anyai szívemet.
1. Legyen nyitva szíved Isten számára. Minden egyes napon szakíts időt rá, hogy kettesben legyél Istennel. Ásd bele magad az Igébe. Mialatt Istennel vagyok, az Ő igazságait fontolgatom, isteni perspektívából kapok választ szülői dilemmáimra, a kérdésekre, kihívásokra. Felkészít minket minden egyes napra: a koszos pelenkáktól a hisztiken át mindenre.
2. Szíved legyen közösségben más szívekkel. Alakíts ki magad körül egy egészséges közösséget, míg az anyaság útját járod. Legyenek körülötted hozzád hasonló gondolkozású, lelkületű nők, akik hisznek abban, hogy jó anya vagy, és segítenek is ebben. Csatlakozz bibliaközösséghez, játszóházi csoporthoz, hogy ilyen embereket találj.
3. Hagyd, hogy Isten megnyissa szíved szemét. Ahogy minden nap együtt vagyunk Istennel, gyermekeinket kezdjük az Ő szemével látni. Felcsillannak előttünk sajátos ajándékaik, adottságaik, tehetségeik. Isten segít kifejleszteni gyermekeink képességeit, betekintést nyújt nekünk erősségeikbe, gyengeségeikbe, hogy így támogathassuk egyéni képességeik kibontakozását.
4. Őrizd meg saját szívedet. Tanulj meg törődni magaddal, ne engedd, hogy teljes mértékben gyermekeidben akard megvalósítani önmagad. Ápold házastársi kapcsolatodat, foglalkozz saját kedvteléseiddel. Vezetői képességeid vannak? Indíts bibliakört, vagy vállald el az óvodai-iskolai szülői közösség vezetését. Szeretnél megtanulni valamit? Iratkozz be online tanfolyamra. Szeretnél másoknak örömöt okozni? Szervezz élelmiszerosztást, gyűjts téli ruhát a szegényeknek, csatlakozz valamelyik helyi karitatív egyesülethez. Az ép szív megőrzéséhez hozzátartozik, hogy hagyjuk saját képességeinket és vágyainkat is kibontakozni.
Fontos, hogy foglalkozzunk anyai szívünk épségével, mert nagyon könnyen ki tud merülni, el tud fáradni. Alapigénk arra tanít, hogy ha megőrizzük szívünk épségét, gyermekeinket is jobban tudjuk szeretni: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23).
Az írásom elején emlegetett kisbaba ma már önálló hölgy. Anyai szerepem megváltozott ugyan, de a fent bemutatott egészséges szokásokat továbbra is gyakorolnom kell – talán mos még inkább, mint akkor, amikor a legnagyobb gondot egy eltört játék jelentette.

Atyám, adj erőt, hogy Rád tudjam bízni gyermekeimet. Bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját reményeimet, álmaimat általuk megvalósítani. Add nekem a Te látásodat, hogy észrevegyem a legkisebb adottságukat, képességüket, tehetségüket is, amit te ajándékoztál nekik. Előre köszönöm a bölcsességet, mellyel irányítani fogod anyai szívemet az elkövetkező évek minden egyes napján. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Lisa Allen: 4 Habits of a Healthy Heart Encouragement for today, 2014.09.12. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Posted on

Bátoríts

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8)

Egy nap, ahogy ültem egy lelkipásztorral szemben, nem tudtam visszatartani az örömkönnyeim. Megosztotta a lánya, Abby nem tervezett terhességének történetét, és hogy az milyen hatással volt a családjuk és a gyülekezetük életére.
A baba apja börtönben volt, és nem volt része Abby életének. Abby bocsánatért esedezett azért a fájdalomért, amit okozott. Haza szeretett volna menni, és így is lett. Végül életet adott egy édes kislánynak. Mindenki a családban örült az új jövevénynek, még akkor is, ha az időzítés nem volt a legjobb.
A terhesség ideje alatt a pásztor megosztotta a hírt a gyülekezettel, akik kegyelemmel fogadták a történteket. A hívők ajándékokat vettek a babának, és a ház ajtaja elé tették. Bátorították Abbyt és megköszönték neki, hogy az életet választotta. Amit ezek után mondott, az nagyon mélyen érintett.
Abby megkérdezte tőle, bemutathatnák-e a babát, az unokáját a gyülekezete előtt. Beleegyezett, és elrendezték, hogy a következő istentiszteleten sor kerüljön rá.
A ceremónián, amikor minden egyes család kisétál előre, a pásztor a következőt kéri: „Kérem, álljanak fel a családtagok, akik ezt a gyermeket bemutatják!” Ezután imádkozik külön az érintett családért.
Abby kislányának bemutató estéjén családok sora fordult meg a szószék előtt, míg végre Abbyre került a sor.
A pásztor ugyanazt a kérdést tette fel nekik is: „Kérem, álljanak fel a családtagok, akik ezt a gyermeket bemutatják!”
Ami ezután következett, az a tökéletes kép, amit Isten szeretne látni a világon: az egész gyülekezet felállt.

Egy nemzetközi misszió vezetője vagyok, és olyan gyülekezeti támogatói csoportok létrehozását ösztönözzük, amelyek segítik azokat a nőket, akiknek a nem várt terhességet kell feldolgozniuk. Elsőkézből láthattam, hogy a gyülekezet kedvessége és szeretet életeket menthet. A gyülekezet lehet egy nő lelki családja, nem csak a terhesség alatt, hanem az egész életében is. A gyülekezet tagjai a szeretet seregének harcosai lehetnek, akik segítenek az édesanyának túllátni a nem tervezett eseményen, amely valószínűleg felemészti őt. Segítségükkel az édesanya bátor lehet.
Isten olyan erőt, ajándékokat és szenvedélyeket helyez beléd, amelyeket arra használ, hogy megváltoztassa a világot. Van valami egyedi benned, amely eszköze a bátorításnak. Együtt rájöhetünk arra, hogy az élet választása az egyetlen lehetséges opció.
Isten parancsba adta nekünk, hogy használjuk adottságainkat, és meg is mondja hogyan: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8). Amikor élünk az ajándékainkkal, a törvény szerint élünk, szeretetre törekszünk és alázatosan Istennel járunk. Így válunk Isten kezévé és lábává.

Itt van pár kérdés, amit vigyél imában Isten elé, hogy hogyan tudsz segíteni a közösségedben és milyen hatással tudsz lenni a környezetedre:

  1. Mi a szenvedélyed? Mi a hobbid? Felhasználható egy életmentő mozgalomban vagy más szolgálatban? Például, ha szereted a számokat, segíts egy egyedülálló anyát a költségvetésében. Ha szeretsz karrier tanácsokat adni, segíts egy kínlódó apának elkészíteni az önéletrajzát és munkát keresni. Ha szereted a gyerekeket, ajánld magad, mint bébicsősz. Ha van tehetséged az autójavításhoz, javítsd meg egy tinédzsereket nevelő édesanya autóját.
  2. Mitől ütsz rá az asztalra és mondod, „Valakinek muszáj tennie valamit ezzel!” Az a valaki lehet te vagy. Oka van annak, amiért feldühít az igazságtalanság – talán Isten tervezte így, hogy te tegyél valamit az ügy érdekében.
  3. Mi a te történeted? Gyakran a céljaink szorosan kapcsolódnak az élettörténetünkhöz. Esetleg éltél át már abortuszt és segítenél valaminek megtapasztalni Isten gyógyító erejét, ahogy egykor te is átélted? Egy nem várt terhesség vagy az egyedülálló anya szerep teljesen magányossá tett? Talán te lehetsz az az ember, aki ott van egy hasonlót átélő ember mellett. Isten sokszor használja a legmélyebb fájdalmainkat kezdő löketként a legnagyobb elhívásunkhoz.

Nézz körül a világban és lásd meg, mitől szakad meg a szíved. Majd merülj bele a fájdalomba, ne pedig menekülj előle. Áss mélyre és tudd meg, Isten szíve is fáj-e adott dolog miatt. Akkor ez a fájdalom térképpé válhat, hogy megtaláld a szolgálati területed, ami lángba borítja a lelked.
Ha mindannyian összedolgozunk és az életet választjuk, bátorítsuk a nőket, hogy számukra is ez legyen az egyedüli opció. Dolgozzunk együtt az igazságért, törekedjünk a szeretetre és legyünk alázatosak Istennel szemben!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy adtad nekem a változtatás szenvedélyét. Bocsáss meg, hogy nem használom ki teljesen ezeket az ajándékokat mások szolgálatára. Segíts megtalálni a módját, hogy bátoríthassam nőtársaimat. Jézus nevében, Ámen.

JANUARY 11, 2021
Amy Ford
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/11/help-her-be-brave
fotó: pinterest