“Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” / 5Mózes 31:8/
Saját életemben többször is megéltem olyan rövidebb időszakokat, amikor egy-egy adott helyzet vagy probléma miatt éjszakákon át forgolódtam az ágyamban, az elmém zakatolása miatt nem jött álom a szememre. Mára megtanultam, hogy a legjobb dolog, amit tehetek ilyen esetben, amikor is egy adott probléma, beszélgetés vagy kritika nem hagy nyugodni, az, hogy felkelek, letérdelek az ágyam mellé és felkiáltok Istenhez: „Kérlek, segíts meg, Istenem, segíts csak Terád figyelnem ebben a helyzetben is!”
Az álom akkor jön a szemünkre, amikor Istenre figyelünk, és a „zakatolás” helyett azon gondolkodunk, Isten miként reagálna, miként érezne az adott helyzetben. Az álom mindig elkerül, amikor megengedem, hogy gondolataim a körül forogjanak, mit mondott egy adott személy, milyen nehézségekbe ütközhetek még az adott helyzetben, vagy hogy milyen hosszan nyúlhat el az egész bonyodalom. A mi választásunk azonban egyszerű: 1) Istenre és az Ő gondoskodó, védelmező és szerető természetére összpontosítunk és ezeket forgatjuk fejünkben, vagy 2) Azokra az emberekre és körülményekre figyelünk, amelyek meg akarnak lopni bennünket, tönkre akarják tenni életünket és gyűlöletet akarnak felhalmozni bennünk.
Amikor az Úrról gondolkozol, fontos, hogy lásd, Ő melletted van a bajban, ott van veled. Túl sok ember gondol Istenre egy messzeségben élő lényként, és nem értik, hogy Isten állandóan elérhető és készen áll arra, hogy azonnal cselekedjen az adott helyzetben. Az igazság pedig az, hogy Isten velünk van minden nap minden egyes percében.
Jól emlékszem arra a napra, amikor a földkerekség legbékésebb pontján találtam magam: a Galileai tengeren. Évekkel ezelőtt jártam ott, és egyszercsak a tengerpart egy olyan pontján álltam, ahol azt éreztem, ez biztosan a föld legbékésebb és legnyugodtabb pontja. Manapság persze szinte senkinek eszébe sem jutna ezt a helyszínt békésnek nevezni, hiszen Szíria és Libanon is igen közel húzódik, s az emberek többsége Izraelt a világ egyik legválságosabb háborús pontjának tekinti, ahol békesség bizonyosan nem fér meg.
Ennek ellenére én tökéletes békességre találtam ott. Az hogy lehet? – kérded. Az Úr jelenlétét éreztem ott. Tudtam, hogy ott van.
Számomra könnyű a szemeimet lecsukva meglátnom, amint az Úr ott sétál közvetlenül mellettem a Galileai tenger partján. Ugyanilyen könnyű és nagyon hasznos is elképzelnem, amint az Úr ott sétál mellettem és velem minden gyönyörűséges tájon, bármerre is járok a kerek világon.
Persze nem a gyönyörű táj vagy környezet adja a békességet, hanem az a tudat, hogy Isten ott van velem, érzem Őt a szívemben, miközben ilyen békés tájakon sétálgatok. Ez, az „Isten velem van” tudat az, amit fel kell elevenítenem, el kell képzelnem, és látnom kell lelki szemeimmel akkor is, amikor viharos az életem.
Tudod, teljesen mindegy, miben találod magadat az életben, mindig is Jézus lesz a megelégedésed forrása. Lásd meg az Urat, hogy melletted sétál, veled jár békességgel. Érezd meg jelenlétét. Légy mindig tudatában az életed felett gyakorolt hatalmának és tekintélyének. Amikor hitből személyes kapcsolatba lépsz Jézus Krisztussal, és tudatosítod magadban azt, hogy Ő mindig veled van és gondoskodik rólad, ígérem neked, meg fogod tapasztalni a valódi békességet.
