Az Istentől származó békesség

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
‭‭János‬ ‭14:27

Ha már egy ideje tanulmányozod a Bibliát, bizonyosan észrevetted, hogy Isten gyakran hasonlatokban és kontrasztokban fejezi ki Saját nézőpontját. Például, gyakran állítja szembe a szegényeket a gazdagokkal, a bölcseket az ostobákkal, a világosságot a sötétséggel, és hogy hűek maradjunk témánkhoz, az Istentől származó bölcsességet a világ által felkínálttal. Jézus azt mondta, „az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja, …” (János 14:27).

Egyértelműen, a Mester azt akarta ezzel mondani, hogy az a békesség, amelyet Ő ad követőinek, egészen más, mint az a béke(sség), amely a világban található. Amikor Jézus a „világról” beszélt, a bennünket körülvevő társadalomra és kultúrára utalt.

Hajókáztál már tengeren viharos időben? Jómagam már többször is megtapasztaltam a viharos tengert, és köszönöm, többet nem kérek belőle. A szél hatban, kilencven, de akár százötven kilóméter per órás sebességgel is végigsöpörhet a víz felszínén, és teljes erejével fújja rád az esőt, miközben mennydörgés, villámlás és koromsötétség vesz körül. A hullámok hatalmasra nőnek, hat, kilenc, sőt, esetenként tizenöt méter magasan tornyosulnak. Egy ilyen vihar közepén a hajód kis játékcsónakocskának tűnik, és a legénység bizony könnyen reménytelen helyzetbe kerül. Mindeközben, a vízfelszín alatt, csupán harminc méter mélyen, nyoma sincs a viharnak. Odalent minden csendes, egy hang sem hallatszik. Nincs vihar, nincs pánik, egyetlen rezzenést sem érzel a fent dúló viharból.

Ez a döbbenetes jelenség Isten békességét tükrözi számomra, és egy pindurka betekintést ad abba a békességbe, amelyet Jézus ígért tanítványainak. Jézust elmondta nekik, hogy mivel Őt követik, a világ sok bajt okoz majd nekik, sőt, azt állította, hogy egyesek közülük üldöztetést szenvednek majd az Ő nevéért. Mindezek után tette azt az ígéretet, hogy Ő soha nem hagyja magukra azokat, akik Őt követik, tehát az Ő állandó jelenlétének velejárója lesz a valódi békesség.

Amikor félelem, idegeskedés és különféle problémák tornyosulnak feletted, keresd Isten békességének alábbi jeleit:

  • A körülmények nem befolyásolják. Az életünkben a békesség gyakran pont a próbák és nehézségek közepette válik láthatóvá és érezhetővé. A megtapasztalás nehézségétől függetlenül tudhatod, hogy Isten a te békességed. Bízz Őbenne teljes erőddel!
  • Meghaladja az emberi értelmet. Isten békessége nem mindig logikus vagy kézzel fogható, viszont működik és rendelkezésünkre áll, magasabban az emberi értelemnél.
  • Elérhető minden Jézus-követő számára. Isten békessége elérhető minden olyan személy számára, aki, elfordulva bűneitől, Jézus Krisztust megváltójaként követi, és engedelmességben törekszik Istent félő életet élni, alárendelve magát Isten Beszédének és a Szentlélek vezetésének.
  • Egy folyamatos kapcsolatot, „Krisztusban maradást” jelent. Az élet legnehezebb próbáiban is mindig ott van a Szentlélek, készen állva arra, hogy segítségünkre siessen. Békesség – őszinte, igaz, mély, Isten-adta békesség – lehet a te életed minden egyes napjának „normális” légköre is, hogy aztán abban járj-kelj minden dolgodban.

Miközben szépen éled tovább hétköznapjaidat, hidd el és bízz is abban, hogy Isten „szíve vágya” az, hogy folyamatosan érezd és átéld az Ő békességét – azt a békességet, amelyben ott rejlik az öröm és a tudat, hogy életedet céllal éled, s annak minden területe igenis fontos.

Mindennemű békesség alapja

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
‭‭2Thesszalonika‬ ‭3:16‬

Nemrégiben történt, hogy egy konferencián megtartott előadásom előtt egyik munkatársammal ebédeltem. A fiatal pincérnő éppen ellenőrizte, hogy az asztalunknál minden rendben van-e, amikor feltettem neki egy váratlan kérdést: „Ha Isten teljesítené bármilyen kérésedet, mi lenne az az egy dolog, amit kérnél Tőle?”

Gondolkodás nélkül rávágta, „Békességet kérnék Tőle.”

Egy könnycsepp gurult le arcán, amint elmesélte, hogy szeretett nagymamája csupán pár nappal korábban hunyt el.

Történetéből nyilvánvaló lett előttünk, hogy családjában senki nem hitt Istenben, s ez őrá is igaz volt, bár ez igazából nem Krisztus tudatos elutasítása volt részéről. Érezte, hogy legbelül egyfajta mély nyugtalanság járja át, de fogalma sem volt arról, miként tudná lecsendesíteni és helyrerakni ezt a belső zűrzavart, és azt sem értette soha, honnan jönnek ezek az érzések. Mint a legtöbb ember, ő is napról napra élte az életét, és nem igazán volt végső célja vagy értelme az életének.

Ez a fiatal hölgy pont olyan, mint társadalmunk többsége: Sodródunk az árral, a megélhetésért dolgozunk, megoldásokat keresünk reménytelennek tűnő helyzetekre, s az egésznek végsősoron szinte semmi értelme.

Az esetek többségében nincs megfelelő válasz az ember nagy kérdéseire, legfőképpen a belső űr és hiányérzet dilemmája, valamint a békesség hiánya zaklat fel minket. Ennek következtében pedig úgy tűnik, nem is létezik megfelelő válasz arra, miért küszködjön az ember tovább, minek szenvedjünk az élet sorozatos megpróbáltatásainak terhe alatt?

A bennünket kiszolgáló fiatal pincérnő ezt a saját szavaival úgy összegezte, „Békességre van szükségem.” Mások talán azt mondanák, „Magányos vagyok”, vagy „Ha a házastársam igazán szeretne, akkor végre boldog lennék” és hasonlók. Különböző variációkban ugyan, mégis ugyanazt a dalt fújja mindenki: „Valami nem stimmel, boldogtalan vagyok. Nyugtalan vagyok. Nincs békességem. Valami baj van velem?”

A világias társadalmunk által közvetített üzeneteknek áldozatul eső emberek mind megtapasztalják ezt az űrt és hiányt, de nem veszik észre, hogy ‘Isten-hiányban’ szenvednek. Kultúránk, a mai társadalom állandóan olyan kijelentésekkel bombáz minket, mint pl. „Ha csak egy picit vékonyabb lennél, divatosabban öltöznél, egy Mercédeszt vezetnél, a város gazdagabb negyedében élnél, egy kicsivel többet keresnél …”, és még sorolhatnánk. Valahogy ezen nagyratartott és felmagasztalt megoldások egyike sem szolgál hosszútávú, végleges és kielégítő válasszal az ember legmélyebb vágyódásaira.

A fiatal pincérnőnek igaza volt, mert valóban, az emberiség legnagyobb hányadában ott bújkál az a nyugtalanító érzés, hogy ennyi nem elég, többre van szükségünk, és hogy hiányzik az a mindent átfogó és felölelő dolog, a békesség.

Így, hat évtizednyi lelkészi munka után elmondhatom, hogy amíg meg nem békélsz Istennel, nem fogsz valódi békességre találni sehol.

https://www.bible.com/reading-plans/13452/day/1?segment=0, fotó: pinterest

Ne becsüld le

„Az Úr közel van.” Fil 4,5b

Csapdában voltam, mint éjjeli lepke a befőttesüvegben. Fulladozva tekintgettem kifelé, néztem, ahogy mások álmai, reményei, örömei táncot járnak, az enyémek meg ott porosodnak a fájdalom völgyében.
Optimizmusra hajló szívem lassan éledni kezdett. De amint hangosan is elismertem csalódottságom mélységét, a szomorúság befedte a maradék pislákoló fényforrást.
Kihunyt. Kialudt. Már nincs remény.
„Nagyon sajnálom, hogy ekkorát csalódtál”, mondta a barátnőm. „Bár tudtam volna, mennyire szenvedsz. Szívesen álltam volna melletted.”
„Köszönöm. De az összetört szív ostobaság. Főleg, ha látod, mások mennyit szenvednek.” Közös barátnőnk férje nemrég hunyt el. Hónapok óta súlyos beteg volt. Eddig a szeretett ember szenvedését, most a gyászt kellett elviselnie a feleségnek. Mi ehhez képest egy szakítás? Csak fehér zaj lenne a panaszkodásom a körülöttem harsogó szomorúságszimfóniában.
Az önbizalomhiány elhallgattatott. Értéktelennek hittem magam.
Lebecsültem a fájdalmamat, attól féltem, jelentéktelennek tartják mások fontosabbnak látszó veszteségei mellett. Lebecsültem a fájdalmamat, és egyúttal lebecsültem Isten törődését a szenvedésemmel. Felajánlotta a gyógyítást, de én elfordultam Attól, aki enyhíteni akarta fájdalmamat.
Barátnőm szemében hosszú évek bölcsessége, értő irgalom fénylett.
Megfogta a kezemet, s elindultunk visszafelé. Vissza abba az időbe, amikor elvesztette két gyermekét. Valaki azt tanácsolta, tartsa kordában a fájdalmát. Hasonlítsa össze mindig mások szenvedéseivel.
Megfogta a kezemet, és elindultunk visszafelé. Abba az időbe, amikor nem elfojtottuk, hanem elismertük a fájdalmat, amikor foglalkoztunk vele, s nem hajítottuk félre egy sötét sarokba. A fájdalomról tekintetünket az Úrra vetettük, aki segített meggyógyítani a hasztalan kitárt ölelő karok és az üres bölcső fájdalmát.
Megfogta a kezem, és elindultunk előre. „Ne becsüld le a fájdalmadat. A fájdalmad igazi. A völgy, amibe kerültél, valóságos. El kell ismerned, hogy az Úr közel, el kell fogadnod a segítségét, hogy kikerülj a mélységből.”
Barátnőm engedélyt adott, hogy átéljem a veszteség fájdalmát. Más volt, mint az övé, de ugyanolyan őszinte. Csak most ébredtem rá, hogy távol tartottam magamtól a fájdalmat, kerültem, mert abszurdnak véltem. Összetört szívem biztosra vette, hogy Istennek nincs ideje ilyen apróságokkal törődni.
Barátnőm szavaiban megéreztem az igazságot. Senki nem szeret úgy, mint Ő, mint ahogy Ő akar szeretni. Senki nem tud úgy gyógyítani. Senki nem áll olyan közel, hogy felfogja könnyeinket. Minden könnycseppünk értékes Számára, egyet sem akar elveszíteni.
Kedvesem, talán itt az ideje, hogy elismerd a fájdalmadat. Hogy felfogd az Úr törődését, állandó jelenlétét melletted. Ha völgyben vagyunk, szükségünk van Istenre és a barátainkra. Lelkünk hosszú éjszakájában a csillagok számlálása is könnyebben megy, ha van mellettünk valaki. Az első fénysugár gyakran tőlük érkezik. Ha vágysz valakire, aki melletted áll, imádkozz érte. Talán ha csatlakozol egy kisközösséghez, ha elhívsz valakit kávézni, ha segítséget nyújtasz a szomszédnak, egy szép barátság fog kibontakozni.
Ne törődj azzal, mit mondanak, vagy mit gondolnak mások, a fájdalmad valódi.
Nem kerülhetjük el a szenvedés időszakait. Jönnek, de el is mennek. Ezt ne felejtsd el. A fájdalom nem arra van, hogy örökké tartson. Isten mélységes szeretettel szeret, és meg akar gyógyítani. Nincs túl nagy fájdalom, de túl kicsi sem. Gyakran csak egy megbízható ember kell, aki eszünkbe juttatja, hogy az Úr közel van. Ő meg tud gyógyítani. Le fogja csavarni a befőttesüveg kupakját, és kiereszti álmainkat, reményeinket, örömeinket. És velünk száll felfelé, ki a völgyből.

Istenem, köszönöm, hogy annyira szeretsz minket, hogy Fiad, Jézus, kereszthalálában átélted fájdalmainkat. Ő viselte a fájdalmunkat. Ő ismeri a fájdalmunkat. Ő meggyógyítja a fájdalmunkat. Köszönöm. Az Ő Nevében, Ámen.

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Samantha Reed Ne becsüld le
Encouragement for today,
2011.11.08.www.proverbs31.org
fotó:pinterest)

A csend hangja

 „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3
percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg
összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)

Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.

Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával
összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek
listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább
15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája
szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor
csodálkozunk, miért szenved a lélek…
Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az
elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb
eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét. 

A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.

Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha
igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).

A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A
fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos
nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy
frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.

Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát,
megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az
egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?

Túl zajos és túl zsúfolt az életünk. Így elfelejtjük, hogy Isten, Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.

 Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél
Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad
elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba,
előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és
újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani.
Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.

A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.

A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek
hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető
„menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival”(Zsolt 32,7).

Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk.
Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog
szabadítani.

Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a
nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy
érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket. 

Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.

Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence; Encouragement for today, 2017. 10. 23.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

4 szokás, hogy szíved ép maradjon

 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4,23

Kijöttünk a kórház kapuján első gyermekünkkel. A babán kívül volt nálunk egy teli pelenkás zacskó, újszülöttnek való kocsiülés, új szülőknek való iránymutató könyvecske, a What to Expect When You’re Expecting (Mit várj várandósan). De örömömet beárnyékolta a rettegés: Ezek tényleg hagyják, hogy elvigyük magunkkal? Hisz fogalmunk sincs, hogy kell gyermeket nevelni!
Jártunk terhességi, szülési tanfolyamra, készen álltunk 36 órás vajúdásra is (köszönöm, Istenem, a gyógyszereket!). De sem a légzőgyakorlatok, sem az epidurális gyógyszerek nem készítettek fel arra, mit jelent anyának lenni egy életen át.
Hol az a gyorstalpaló, ami segít eligazodni a bilire szoktatás, a hisztis rohamok, az első randik, a kijárási tilalmak, az elkeserítő döntések kihívásainak elviselésére, megoldására? Azt tanították nekem, hogy a gyermeknevelés tudományát menetközben sajátítja el az ember. Azzal indulunk neki, amit már tudunk, aztán csak tanulunk és tanulunk menet közben. Ez persze sokkal könnyebb elméletben, mint gyakorlatban. A racionális megközelítés helyett anyai szívem bármelyik pillanatban kész átcsapni reményből pánikba.
Elképzelem, hogy kis kerubom majdan kitűnően leérettségizik, egyetemi szakok hada áll nyitva előtte, hogy elinduljon egy fényes karrier útján. A következő pillanatban rám tör a félelem, hátha elutasítják a társai az iskolában, hátha magatartászavaros lesz, vagy nem fog tudni rendesen tanulni, és ez szörnyű, életre szóló rossz döntésekhez vezeti.
Huhh! Kimerítő dolog a szülői szerep.
Hogyan tudjuk tehát ellátni magunkat mindennel, ami az anyasághoz szükséges? Legyünk biztosak benne, hogy Az, Aki minket mindenkinél jobban ismer, megadja, amire szükségünk van.
Az elmúlt évek hullámvasútján elsajátítottam négy fontos szokást, amik segítenek megőriznem ép, erős anyai szívemet.
1. Legyen nyitva szíved Isten számára. Minden egyes napon szakíts időt rá, hogy kettesben legyél Istennel. Ásd bele magad az Igébe. Mialatt Istennel vagyok, az Ő igazságait fontolgatom, isteni perspektívából kapok választ szülői dilemmáimra, a kérdésekre, kihívásokra. Felkészít minket minden egyes napra: a koszos pelenkáktól a hisztiken át mindenre.
2. Szíved legyen közösségben más szívekkel. Alakíts ki magad körül egy egészséges közösséget, míg az anyaság útját járod. Legyenek körülötted hozzád hasonló gondolkozású, lelkületű nők, akik hisznek abban, hogy jó anya vagy, és segítenek is ebben. Csatlakozz bibliaközösséghez, játszóházi csoporthoz, hogy ilyen embereket találj.
3. Hagyd, hogy Isten megnyissa szíved szemét. Ahogy minden nap együtt vagyunk Istennel, gyermekeinket kezdjük az Ő szemével látni. Felcsillannak előttünk sajátos ajándékaik, adottságaik, tehetségeik. Isten segít kifejleszteni gyermekeink képességeit, betekintést nyújt nekünk erősségeikbe, gyengeségeikbe, hogy így támogathassuk egyéni képességeik kibontakozását.
4. Őrizd meg saját szívedet. Tanulj meg törődni magaddal, ne engedd, hogy teljes mértékben gyermekeidben akard megvalósítani önmagad. Ápold házastársi kapcsolatodat, foglalkozz saját kedvteléseiddel. Vezetői képességeid vannak? Indíts bibliakört, vagy vállald el az óvodai-iskolai szülői közösség vezetését. Szeretnél megtanulni valamit? Iratkozz be online tanfolyamra. Szeretnél másoknak örömöt okozni? Szervezz élelmiszerosztást, gyűjts téli ruhát a szegényeknek, csatlakozz valamelyik helyi karitatív egyesülethez. Az ép szív megőrzéséhez hozzátartozik, hogy hagyjuk saját képességeinket és vágyainkat is kibontakozni.
Fontos, hogy foglalkozzunk anyai szívünk épségével, mert nagyon könnyen ki tud merülni, el tud fáradni. Alapigénk arra tanít, hogy ha megőrizzük szívünk épségét, gyermekeinket is jobban tudjuk szeretni: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23).
Az írásom elején emlegetett kisbaba ma már önálló hölgy. Anyai szerepem megváltozott ugyan, de a fent bemutatott egészséges szokásokat továbbra is gyakorolnom kell – talán mos még inkább, mint akkor, amikor a legnagyobb gondot egy eltört játék jelentette.

Atyám, adj erőt, hogy Rád tudjam bízni gyermekeimet. Bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját reményeimet, álmaimat általuk megvalósítani. Add nekem a Te látásodat, hogy észrevegyem a legkisebb adottságukat, képességüket, tehetségüket is, amit te ajándékoztál nekik. Előre köszönöm a bölcsességet, mellyel irányítani fogod anyai szívemet az elkövetkező évek minden egyes napján. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Lisa Allen: 4 Habits of a Healthy Heart Encouragement for today, 2014.09.12. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Bátoríts

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8)

Egy nap, ahogy ültem egy lelkipásztorral szemben, nem tudtam visszatartani az örömkönnyeim. Megosztotta a lánya, Abby nem tervezett terhességének történetét, és hogy az milyen hatással volt a családjuk és a gyülekezetük életére.
A baba apja börtönben volt, és nem volt része Abby életének. Abby bocsánatért esedezett azért a fájdalomért, amit okozott. Haza szeretett volna menni, és így is lett. Végül életet adott egy édes kislánynak. Mindenki a családban örült az új jövevénynek, még akkor is, ha az időzítés nem volt a legjobb.
A terhesség ideje alatt a pásztor megosztotta a hírt a gyülekezettel, akik kegyelemmel fogadták a történteket. A hívők ajándékokat vettek a babának, és a ház ajtaja elé tették. Bátorították Abbyt és megköszönték neki, hogy az életet választotta. Amit ezek után mondott, az nagyon mélyen érintett.
Abby megkérdezte tőle, bemutathatnák-e a babát, az unokáját a gyülekezete előtt. Beleegyezett, és elrendezték, hogy a következő istentiszteleten sor kerüljön rá.
A ceremónián, amikor minden egyes család kisétál előre, a pásztor a következőt kéri: „Kérem, álljanak fel a családtagok, akik ezt a gyermeket bemutatják!” Ezután imádkozik külön az érintett családért.
Abby kislányának bemutató estéjén családok sora fordult meg a szószék előtt, míg végre Abbyre került a sor.
A pásztor ugyanazt a kérdést tette fel nekik is: „Kérem, álljanak fel a családtagok, akik ezt a gyermeket bemutatják!”
Ami ezután következett, az a tökéletes kép, amit Isten szeretne látni a világon: az egész gyülekezet felállt.

Egy nemzetközi misszió vezetője vagyok, és olyan gyülekezeti támogatói csoportok létrehozását ösztönözzük, amelyek segítik azokat a nőket, akiknek a nem várt terhességet kell feldolgozniuk. Elsőkézből láthattam, hogy a gyülekezet kedvessége és szeretet életeket menthet. A gyülekezet lehet egy nő lelki családja, nem csak a terhesség alatt, hanem az egész életében is. A gyülekezet tagjai a szeretet seregének harcosai lehetnek, akik segítenek az édesanyának túllátni a nem tervezett eseményen, amely valószínűleg felemészti őt. Segítségükkel az édesanya bátor lehet.
Isten olyan erőt, ajándékokat és szenvedélyeket helyez beléd, amelyeket arra használ, hogy megváltoztassa a világot. Van valami egyedi benned, amely eszköze a bátorításnak. Együtt rájöhetünk arra, hogy az élet választása az egyetlen lehetséges opció.
Isten parancsba adta nekünk, hogy használjuk adottságainkat, és meg is mondja hogyan: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8). Amikor élünk az ajándékainkkal, a törvény szerint élünk, szeretetre törekszünk és alázatosan Istennel járunk. Így válunk Isten kezévé és lábává.

Itt van pár kérdés, amit vigyél imában Isten elé, hogy hogyan tudsz segíteni a közösségedben és milyen hatással tudsz lenni a környezetedre:

  1. Mi a szenvedélyed? Mi a hobbid? Felhasználható egy életmentő mozgalomban vagy más szolgálatban? Például, ha szereted a számokat, segíts egy egyedülálló anyát a költségvetésében. Ha szeretsz karrier tanácsokat adni, segíts egy kínlódó apának elkészíteni az önéletrajzát és munkát keresni. Ha szereted a gyerekeket, ajánld magad, mint bébicsősz. Ha van tehetséged az autójavításhoz, javítsd meg egy tinédzsereket nevelő édesanya autóját.
  2. Mitől ütsz rá az asztalra és mondod, „Valakinek muszáj tennie valamit ezzel!” Az a valaki lehet te vagy. Oka van annak, amiért feldühít az igazságtalanság – talán Isten tervezte így, hogy te tegyél valamit az ügy érdekében.
  3. Mi a te történeted? Gyakran a céljaink szorosan kapcsolódnak az élettörténetünkhöz. Esetleg éltél át már abortuszt és segítenél valaminek megtapasztalni Isten gyógyító erejét, ahogy egykor te is átélted? Egy nem várt terhesség vagy az egyedülálló anya szerep teljesen magányossá tett? Talán te lehetsz az az ember, aki ott van egy hasonlót átélő ember mellett. Isten sokszor használja a legmélyebb fájdalmainkat kezdő löketként a legnagyobb elhívásunkhoz.

Nézz körül a világban és lásd meg, mitől szakad meg a szíved. Majd merülj bele a fájdalomba, ne pedig menekülj előle. Áss mélyre és tudd meg, Isten szíve is fáj-e adott dolog miatt. Akkor ez a fájdalom térképpé válhat, hogy megtaláld a szolgálati területed, ami lángba borítja a lelked.
Ha mindannyian összedolgozunk és az életet választjuk, bátorítsuk a nőket, hogy számukra is ez legyen az egyedüli opció. Dolgozzunk együtt az igazságért, törekedjünk a szeretetre és legyünk alázatosak Istennel szemben!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy adtad nekem a változtatás szenvedélyét. Bocsáss meg, hogy nem használom ki teljesen ezeket az ajándékokat mások szolgálatára. Segíts megtalálni a módját, hogy bátoríthassam nőtársaimat. Jézus nevében, Ámen.

JANUARY 11, 2021
Amy Ford
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/11/help-her-be-brave
fotó: pinterest

Mit kezdjünk az aggódással bizonytalan időkben

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Fil 4,6

Heteken át nem tudtam átaludni az éjszakákat.

Lefeküdtem, elaludtam, aztán 3 körül felébredtem, s csak bámultam a plafont.

Számláltam báránykákat.

Próbáltam olvasni a Bibliát.

Próbáltam imádságokat mondani.

Nem működött.

És ez így ismétlődött éjszakáról éjszakára.

Megpróbáltam utánajárni, mi lehet a mélyben, és ismerős folyamatra bukkantam. Mint egy lassú szivárgásnál a gipszkartonban, kiderült, hogy álmatlan éjszakáimat egy súlyosabb probléma okozza.

A világunkban történt hirtelen változásokkal kezdődött. Ehhez hozzáadódtak az életemben és szeretteim életében bekövetkező események. Lassan egyre több „mi van, ha” kérdés merült fel bennem, ami aztán általános szorongáshoz vezetett.

Mi van, ha nem sikerül úrrá lenni rajta?

Mi van, ha bekövetkezik a legrosszabb?

Mi van, ha ez már mindig így lesz?

Szerettem volna minden problémára megoldást találni, de rá kellett jönnöm, hogy ami történik, túlvan a hatáskörömön. Ezeknek a mamut méretű problémáknak a kimenetele egyedül Isten kezében van. És itt fedeztem fel álmatlan éjszakáim okát: folyamatosan olyan dolgokon rágódom, amelyek meghaladják az erőmet, amelyeken én nem változtathatok.

Megnyitottam a szívemet az aggódás előtt, és az kényelmesen be is költözött. Álmatlanságom közvetlen összefüggésben állt tépelődéseimmel.

Épp ez az, amitől óva int minket Pál apostol a Fil 4,6-ban: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

Az aggódásra itt használt görög szó szétesést is jelent, ami még jobban aláhúzza, milyen erejük van az aggódó gondolatoknak. Az aggódás felnagyítja problémáinkat, és lekicsinyíti Istenről alkotott képünket. A körülményekre koncentrálva szem elől tévesztjük a hatalmas Isten uralmát világunk fölött.

Pálnak bőven volt miért aggódnia, de kirak elénk egy veszélyjelző táblát, tudva, hogy az aggódás útja félelemhez, kételkedéshez, kétségbeeséshez vezet. Amikor aggódunk, elménket eluralják a szorongó gondolatok, ahelyett, hogy Istennel, s az ő hathatós erejével foglalkoznánk.

Pál útmutatása egyértelmű: tudatosan döntsünk az aggódás ellen. Könnyű ezt mondani. Ehhez az kell, hogy minden egyes kontrollálhatatlan történés és esetleges kimenetele láttán bizalommal forduljunk Istenhez, aki tudja, mit miért tesz. Nemcsak olvasnunk kell az Írásokat, de horgonyt kell vetnünk benne. El kell döntenem, hogy hiszek Isten egyeduralmában, az Ő tervében, még ha esetleg az nem is egyezik az én vágyaimmal.

Ezután azt kéri Pál, hogy imádkozzunk, könyörögjünk Istenhez, és adjunk hálát Neki azért, ami aggódással tölt el. Én is imádkoztam, de imádságom az aggodalmaimról szólt. Miután Isten elé tártam kéréseimet, könnyeim tovább mosták gondolataimat, érzéseimet. Az az imádság, könyörgés és hálaadás, amiről Pál beszél, arról szól, hogy akaratunkat felcseréljük Istenével.

Szerintem Isten akarja, hogy kérjünk Tőle, de bízzunk abban, hogy Ő jobban tudja, mi a jó. Pál tudott hálaadással könyörögni, mert megtanulta, hogyan helyezze Isten tökéletes akaratát a saját vágyai fölé.

Ha így teszünk, megtapasztaljuk azt a békességet, amiről Pál beszél a folytatásban: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,7).

Ahogy imádkozunk, kérünk, és hálát adunk Istennek, bezárjuk az ajtót az aggódás előtt, és megnyitjuk a békességnek. Ebben a békében már tudunk Istenre koncentrálni ahelyett, hogy a jövőért aggódnánk. Ha elfordulunk az aggódástól, átéljük a békességet, mely már nem az általunk kontrollálható kimeneteltől függ, hanem Istentől jön, Aki mindenen uralkodik.

Ennek a békességnek az elérésén dolgozom most már. Bár lehet, hogy a világ, a körülmények, szeretteim élete nem változik, de igyekszem átadni Istennek mindent, ami nem rajtam múlik, leállítani a „mi van, ha” gondolatokat, és átaludni az éjszakákat. 

Istenem, mikor beborítanak a gondok, amelyeken nem tudok változtatni, segíts Beléd vetnem bizalmamat. Juttasd eszembe, hogy Te uralkodsz mindenek fölött. Erősítsd hitemet, hogy amit Te teszel, az mindig jó és terved szerint való, még ha nem is egyezik azzal, amit én szeretnék. Jézus nevében, Ámen. 

Kia Stephens: Dealing With Anxiety When Life Is Uncertain, Encouragement for Today, Jan 25, 2021. 01. 25.; kép:pinterest.com; forditás:eszmelkedesek.blogspot.com; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/25/dealing-with-anxiety-when-life-is-uncertain

Jézus, hol vagy?

„Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. És meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van.” ( Márk 6:47-48a)

Voltál már olyan nehéz, rémisztő élethelyzetben, amikor azon kaptad magad, hogy azt kérdezted: „Jézus, hol vagy?”
Amikor valami, ami annyira megterheli és összezavarja az életed, hogy az az érzés kerít hatalmába, mintha a mi Messiásunk eltűnt volna.

El tudom képzelni, hogyan érezhették magukat a tanítványok ebben a helyzetben, épp miután megvendégeltek 5000 embert. Ahogy beszálltak a hajóba, a szél hirtelen feltámadt, és a víz sodrása megerősödött. Feszülten eveztek, miközben az élet valósága úgy tűnt elsöpri őket.
A vihar megrémisztette őket. Ha valaha ért ilyen élmény téged, el tudod képzelni, hogy nem csak hullámzott a víz, hanem vadul csapkodott, ütött, vágott. Kiszámíthatatlanul csapódtak fel körülöttük a hullámok. Gondolj bele, hogyan néz ki egy pohár víz, amikor szívószál segítségével hatalmas erővel belefújsz. Nem tudták sem a hajót, sem önmagukat kordában tartani. Teljesen tehetetlenek voltak, és elborította őket a félelem.

Nem hibáztatom őket azért, mert félelmet éreztek abban a pillanatban. Néha nagyon nehéz nem átadni magunkat a félelmeinknek egy olyan körülményben, ami megjósolhatatlan, nem igaz? Főleg, amikor segítség nélkül maradunk és úgy tűnik, nem lehet jó kimenetele a dolgoknak.
Nagyon hálás vagyok, amikor el is vesztünk minden reményt a harcokban, Jézus sosem veszít minket szem elől.

Amíg a tanítványok a hajóban erőlködtek, Jézus a hegyoldalban imádkozott. Onnan láthatta a tó közepén hánykolódó tanítványokat. „Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. És meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van.” ( Márk 6:47-48a)
Jézus látta őket. Lement hozzájuk. És ők majdnem szem elől tévesztették a csodát a nagy káoszban.

Ugyanaz a csodatévő, aki megsokszorozta a halat és a kenyeret most a vízen sétált feléjük, és azt gondolták szellemet látnak. Először megrémültek, majd elámultak, de nem értették -ahogy az Írás is mondja-, „mert a szívük még kemény volt.” (Márk 6,52)

Amit szeretnék, hogy észre vegyünk az az, hogy Jézus mit válaszolt a tanítványoknak, akiknek hiányzott, akiket a félelem járt át, nem pedig a hit. A Biblia azonnal válaszolt ( szeretem, hogy rögtön ad választ). Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6:50) Ez azt jelenti, hogy „ ne állj ellen Nekem.” Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba.
Ugyanezt mondja Jézus neked és nekem is. Ő nem fut el a zűrzavarunkból. Ott áll benne velünk. Az Ő jelenléte meghozza a békét.
Azt akarja, hogy lássuk és ismerjük Őt – ez az igazság nem csak ebben a részben jelenik meg, hanem átível az egész Biblián. Ugyanaz az Isten, aki önként kinyilatkoztatta Magát Mózesnek ( 2 Mózes 33:19) és Illésnek ( 1 Királyok 19:11-13) ahogy velük járt, úgy szeretné felfedni előttünk is az Ő békéjének és erejének teljességét.
Bármilyen bánat vagy szívfájdalom is zavarja meg a békénket, imádkozom azért, hogy meglássuk Őt közeledni felénk. Nem kell már félelemmel élnünk; hittel hívhatjuk Őt. Nyugodt lehetsz és bizakodó. Nem kell semmiért sem szoronganod. Mert tudjuk. Tudjuk, hogy lát minket. Tudjunk, hogy értünk van. A kezében tart mindent.

Igen. Az Úr közel van. És mi biztonságban vagyunk.

Ó, Uram, engedd meglátnom ezt. Kérlek segíts, hogy a nehézségek ne keményítsék meg a szívem és ne homályosítsák el a látásom a Te jelenlétedre. A félelem helyett a vihar közepén meglássam a Te arcodat, aki rám figyel, mindig csak rám. Találhassak bátorságot annak tudatában, hogy a Te csodálatos jelenléted mindig velem van. Jézus nevében, Ámen.

MAI IGAZSÁG

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás 41:10)


DECEMBER 3, 2020
Lysa TerKeurst
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/12/03/jesus-where-are-you

fotó: pinterest


A haragomról

“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” Efézus 4:26-27

Sokáig félreértelmeztem a mai igeverset, és teljesen rosszul alkalmaztam. Annyira könnyű volt előhúzni a tarsolyomból, amikor valaki el szeretett volna menni aludni anélkül, hogy megbeszéltük volna a konfliktust.
„Ó nem, nem kérhetsz időt pont most. Meg kell beszélnünk ezt, mert a Biblia ezt mondja ’a nap ne menjen le a ti haragotokkal’. Egyértelmű, hogy a nap megy le, szóval nekünk meg kell oldanunk ezt!”
Ám észrevettem, hogy a mai ige ezt mondja: „a ti haragotokkal”. Nem ezt mondja, „jobb, ha nem vétkeznek haragukban.” Ez a rész nem azt jelenti, hogy oldjak meg minden kapcsolati problémát este 9 előtt. Az én haragomról beszél, nem pedig a mi feszültségünkről.
Ahogy elkezdtem magam beleásni ebbe a területbe, ezt írtam a naplómba: ’Lysa…kezelned kell a haragodat. Ne feküdj le az ágyadba és ne hagyd, hogy feleméssze az elméd. Ha így történik, ez fog folyni belőled és megmutatja ki vagy mi sajátított ki magának.” Bekarikáztam a „harag” szót és eldöntöttem, keresek még igeverseket, amelyek megmutatják, hogyan kezeljem az erős érzelmeimet.
Mindig, amikor tanulmányozom a Szentírást visszatérek a kezdeti időkre, amikor először említve van az adott szó vagy téma. Ugyanezt tettem a „harag” szóval is, és Mózes első könyve 4. részénél találtam magam, a 2-8. verseknél. Itt jelenik meg az első kapcsolati konfliktus -Kain és Ábel történetében.
Évek óta ismerem a két testvér történetét, de átsiklottam egy nagyon fontos részleten. Kain haragra gerjedt, amiért Isten nem fogadta el az áldozatát és ezért megölte testvérét. Az Úr pedig szólt hozzá: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (1 Mózes 4:6-7)
És hirtelen már nem is Kainról és Ábelről szólt a történet, hanem rólam.
Elgondolkodtatott ez a minta, amit Isten mutatott meg nekem az Íráson keresztül: Amit engedünk, hogy uralja az elménket, idővel szavakba öntjük, felfedve ezáltal az igazi forrását a döntéseinknek.
Kain és Ábel történetében is ezt látjuk.
Elme: Kain nem alázta meg magát és engedte, hogy a haragja elhatalmasodjon rajta.
Száj: Kain nem volt hajlandó arra, hogy a megbocsátás szavai töltsék meg a száját.
Mi uralta őt? A bűn ott leselkedett az ajtaja előtt, olyan mélyen uralkodott rajta, hogy megölte Ábelt. Jogot adott az érzéseinek, hogy irányítsák tetteit, azok után is, hogy Isten beszélt vele.
Olvastam több hasonló figyelmeztetést is, az 1 Péter 5:6-9-ben és a Jakab 4:7-11-ben. Rájöttem, hogy tudatosnak kell lennem, mikor lefekszem aludni.
Nem engedhetem, hogy a haragom és frusztrációm vad száguldásba kezdjenek a gondolataimon keresztül.
Ez nagyon nehéz, mikor a fájdalom annyira friss, a feszültség pedig állandó. Ilyenkor azt sem tudom mit kezdjek magammal – fekszem az ágyban a megoldatlan problémáimmal, amik maguktól nem tűnnek el.
Igen, a megbocsátás egy bonyolult kegyelem, ami lenyugtatja a haragom és segít újra meglátni a csodát.
Az előző kijelentésemet ne olvasd felületesen. Emlékezz, képességünk van arra, hogy megbocsátsuk mások felemelkedettségét vagy elesését arra alapozva, hogy mit tett Jézus értünk. El kell fogadni az Ő kegyelmét, majd engedni, hogy ez a kegyelem szabadon áramoljon rajtam keresztül mások felé is.
Ez jelenti azt, hogy Isten lelke dolgozik bennünk. És ahol a Lélek, ott munkálkodik a jó. A béke megtalálható. Kimondhatóvá válnak a gyógyító szavak. Az ökölbe szorított kezek elernyedhetnek. Gyengédebb válaszok hangozhatnak el. A haladás elérhetővé válhat. Az ellenség vereséget szenvedhet. Isten megdicsőülhet. A szemlélő világ pedig még többet és többet láthat meg Jézusból, rajtunk keresztül.


Jézus, minden naplementekor emlékeztess, itt az ideje megtisztítani a lelkem minden haragtól és bántástól, hogy így még többet mutathassak Belőled a világnak. Köszönöm, hogy kiterjesztetted rám a kegyelmed. Használj eszközként ma a megbocsátásban. Jézus nevében, Ámen.

MAI IGAZSÁG:

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.” 1 Péter 5:8-9


DECEMBER 22, 2020, Lysa TerKeurst 

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/12/22/about-my-anger

fotó: pinterest


A gyülekezet mi vagyunk

„Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”Galata 6:10

Kisétáltunk a nagy teremből és a gyülekezeti társalgó felé vettük az irányt. Azt hittem, a férjem majd a szokásos sarok felé indul, ahol a barátainkkal szoktunk beszélgetni az istentisztelet után, de ő a társalgó másik félébe indult. Amikor észrevettem, láttam, hogy a karja egy másik gyülekezeti tag vállán pihen és úgy tűnt, nagyon belefeledkeztek egy mély beszélgetésbe.

Ahogy hazafele vezettünk muszáj volt megkérdeznem, hogy miről beszélgettek.

A férjem így válaszolt: ,,Az Istentisztelet alatt észrevettem ennek az embernek az zokniját, és azért vettem észre mert, a cipője lyukas volt. Erős késztetést éreztem a szívemben, hogy vegyek neki egy pár cipőt…szóval odamentem és megkérdeztem mi a mérete.”

Már 20 éve ebbe a gyülekezetbe járunk. Meglehetősen nagy közösség, több istentiszteleti alkalommal egy nap, szóval a férjem számára nem volt ismeretlen dolog új emberekkel találkozni. Viszont odamenni valakihez, akivel még soha nem beszélt és megkérdezni a cipőméretét? Na ez új volt.

Folytattam a kérdezősködést: ,,Oh, wow… meglepődött? Sértésnek vette? Nem lehet, hogy csak egyszerűen szereti azt a régi cipőjét?”

A férjem így válaszolt: ,,Nem, egyáltalán nem vette sértésnek. Könnybe lábadtak a szemei és a szája megremegett. Tényleg úgy tűnt, hogy megérintette a kérdés. Megadtam neki a telefonszámomat és kértem, hogy hívjon fel, szeretnék találkozni vele a plázában.”

Két nappal később találkoztak. Ott az éttermek részlegénél megosztotta a férjemmel a történetét. Pár rossz döntés vezetett oda, ahol éppen volt. Hálás volt, hogy stabil állása lehet, de még hosszú út állt előtte.

Azt mondta a férjemnek: ,,Nem szeretem az adományokat. Azért fogadtam el a felajánlásod, mert tudtam, hogy Isten küldött. A héten egy temetésre kell mennem. Múlt vasárnap reggel, amikor odajöttél hozzám, átfutottam a szekrényem tartalmát, hátha találok olyan cipőt, amiben elmehetek a temetésre. Nem találtam. Szóval kértem Istent aznap reggel, hogy ha tud, gondoskodjon számomra egy pár cipőről. Amikor megkérdezted a méretem, tudtam, az Úr meghallgatta az imám. Túlcsordult a szívem Isten felé.”

Cipő vásárlás után a férjem megkérdezte az új barátját, tehet-e érte még valamit.
,,Nem, köszönöm”-felelte-,,Istentől csak cipőt kértem.”

A lelkészünk gyakran emlékeztet bennünket arra, hogy a gyülekezet nem csak egy épület, ahova dicsőíteni járunk. Mi vagyunk. Te és én. Mi vagyunk a gyülekezet. Mi vagyunk Krisztus teste. Az ő kezei, lábai. Amikor szükség van, mi be tudjuk tölteni azt.

Galata levél 6. részének 10. versében Pál apostol a galatabeli és a jelen gyülekezetet is így buzdítja: „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”
Galata 6:10

Talán érezted te is a késztetést, hogy segíts egy szükségben levő testvéren, de hezitáltál, mert nem voltál biztos benne, hogyan reagálnának. Szeretném magunkat egy kihívás elé állítani ma, hogy lássunk túl a kellemetlen helyzeteken és imádkozó lélekkel cselekedjünk Isten kérése szerint.

Esetleg egyedül és szükségben érzed magad. Talán a döntéseid, vagy mások döntései vezettek oda, ahol most vagy. Nem számít. Isten hall téged. Még ezekben a halk, reménytelennek tűnő imákban, amiket egyedül imádkozol a szobádban, Isten hall téged.

A mi Istenünk otthagy mindent, akár azt a 99-et is. Megszólítja a gyermekeit is akár, hogy törődjenek azzal, akinek szüksége van rá.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy úgy szeretsz, mintha én lennék az egyetlen gyermeked, pedig egyáltalán nem így van-a Te hatalmas családod tagja vagyok. Segíts, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Te szereted őket. Nyisd meg a szemem és a szívem, hogy lássam, ha szükség van rám. Jézus nevében, Ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/01/18/we-are-the-church
Binu Samuel-We Are The Church
proverbs31.org
Used with permission
fotó:pinterest)