A haragomról

“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” Efézus 4:26-27

Sokáig félreértelmeztem a mai igeverset, és teljesen rosszul alkalmaztam. Annyira könnyű volt előhúzni a tarsolyomból, amikor valaki el szeretett volna menni aludni anélkül, hogy megbeszéltük volna a konfliktust.
„Ó nem, nem kérhetsz időt pont most. Meg kell beszélnünk ezt, mert a Biblia ezt mondja ’a nap ne menjen le a ti haragotokkal’. Egyértelmű, hogy a nap megy le, szóval nekünk meg kell oldanunk ezt!”
Ám észrevettem, hogy a mai ige ezt mondja: „a ti haragotokkal”. Nem ezt mondja, „jobb, ha nem vétkeznek haragukban.” Ez a rész nem azt jelenti, hogy oldjak meg minden kapcsolati problémát este 9 előtt. Az én haragomról beszél, nem pedig a mi feszültségünkről.
Ahogy elkezdtem magam beleásni ebbe a területbe, ezt írtam a naplómba: ’Lysa…kezelned kell a haragodat. Ne feküdj le az ágyadba és ne hagyd, hogy feleméssze az elméd. Ha így történik, ez fog folyni belőled és megmutatja ki vagy mi sajátított ki magának.” Bekarikáztam a „harag” szót és eldöntöttem, keresek még igeverseket, amelyek megmutatják, hogyan kezeljem az erős érzelmeimet.
Mindig, amikor tanulmányozom a Szentírást visszatérek a kezdeti időkre, amikor először említve van az adott szó vagy téma. Ugyanezt tettem a „harag” szóval is, és Mózes első könyve 4. részénél találtam magam, a 2-8. verseknél. Itt jelenik meg az első kapcsolati konfliktus -Kain és Ábel történetében.
Évek óta ismerem a két testvér történetét, de átsiklottam egy nagyon fontos részleten. Kain haragra gerjedt, amiért Isten nem fogadta el az áldozatát és ezért megölte testvérét. Az Úr pedig szólt hozzá: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (1 Mózes 4:6-7)
És hirtelen már nem is Kainról és Ábelről szólt a történet, hanem rólam.
Elgondolkodtatott ez a minta, amit Isten mutatott meg nekem az Íráson keresztül: Amit engedünk, hogy uralja az elménket, idővel szavakba öntjük, felfedve ezáltal az igazi forrását a döntéseinknek.
Kain és Ábel történetében is ezt látjuk.
Elme: Kain nem alázta meg magát és engedte, hogy a haragja elhatalmasodjon rajta.
Száj: Kain nem volt hajlandó arra, hogy a megbocsátás szavai töltsék meg a száját.
Mi uralta őt? A bűn ott leselkedett az ajtaja előtt, olyan mélyen uralkodott rajta, hogy megölte Ábelt. Jogot adott az érzéseinek, hogy irányítsák tetteit, azok után is, hogy Isten beszélt vele.
Olvastam több hasonló figyelmeztetést is, az 1 Péter 5:6-9-ben és a Jakab 4:7-11-ben. Rájöttem, hogy tudatosnak kell lennem, mikor lefekszem aludni.
Nem engedhetem, hogy a haragom és frusztrációm vad száguldásba kezdjenek a gondolataimon keresztül.
Ez nagyon nehéz, mikor a fájdalom annyira friss, a feszültség pedig állandó. Ilyenkor azt sem tudom mit kezdjek magammal – fekszem az ágyban a megoldatlan problémáimmal, amik maguktól nem tűnnek el.
Igen, a megbocsátás egy bonyolult kegyelem, ami lenyugtatja a haragom és segít újra meglátni a csodát.
Az előző kijelentésemet ne olvasd felületesen. Emlékezz, képességünk van arra, hogy megbocsátsuk mások felemelkedettségét vagy elesését arra alapozva, hogy mit tett Jézus értünk. El kell fogadni az Ő kegyelmét, majd engedni, hogy ez a kegyelem szabadon áramoljon rajtam keresztül mások felé is.
Ez jelenti azt, hogy Isten lelke dolgozik bennünk. És ahol a Lélek, ott munkálkodik a jó. A béke megtalálható. Kimondhatóvá válnak a gyógyító szavak. Az ökölbe szorított kezek elernyedhetnek. Gyengédebb válaszok hangozhatnak el. A haladás elérhetővé válhat. Az ellenség vereséget szenvedhet. Isten megdicsőülhet. A szemlélő világ pedig még többet és többet láthat meg Jézusból, rajtunk keresztül.